Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - Pálffy és a Bczcrédy-pontok
nevének emítésén, valamint a neki tulajdonított követeléseken túl nincs semmi bizonyíték. A első pont uralkodói gesztust — majdhogynem formulát — tartalmaz arról, hogy nem büntetnek fő- és jószágvesztéssel. Világos utalás volt arra a rendi alkotmányjogi problémára, hogy a magyar nemesség 1687-ben az örökös királyság törvénybe iktatásával lemondott ellenállási jogáról. 1 ' 11 Minthogy a Habsburg-ház ennek szellemében az egész Rákóczi-szabadságharcot lázadásnak, a benne résztvevőket pedig lázadóknak minősítette — amit a trónfosztás ténye csak megerősített — , ezért a királyi kegyelem formuláját tartalmazza az első kitétel. A második pontban rögzítették, hogy mind Magyarországon, mind őfelsége szomszédos tartományaiban károkat okoztak a harcok alkalmával az emberéletben éppúgy, mint javakban, de akik ezt elkövették, ellenük — igérik — sem a törvény szigorával, sem más eszközökkel nem lépnek fel és teljes amnesztiában részesülnek. Valójában ez a pont sem keresett semmiféle külön formulát az eddig ismert amnesztia pátensekhez képest. A Puncta harmadik kitétele már a brigádérost célozta meg. Azt igérte, hogy a „colonellatus tisztségét, vagy amiként magát (Bezerédy, a szerz.) nevezi, a brigadériusi" rangot őfelsége védelme alatt is magtarthatja. De ezt igéri a többi tisztnek is. Azt a rangofokozatot őrizhetik meg a német seregben, mint amelyet kurucban viseltek. A negyedik pontban gr. Nádasdy Ferencnek tiltják meg, hogy egyéni akciókat kezdeményezzen Bezerédy ellen. Az ötödik pont sem tartalmaz a korban ilyenkor szokásosnál többet, hiszen ebben őfelsége iránti hűség megbizonyításáról esett szó, illetve annak következményéről, ha erre valaki nem volna képes. A hatodik pont egyfelől felajánlja az amnesztiát és az eddig viselt tiszti rangot Bezerédy azon katonái és tisztjei számára is, akik követik őt, másfelől Bezerédynek „lehetővé tette teljes ezrede felállítását", hogy ezúttal őfelsége szolgálatára álljon. Végül a hetedik pontban igéret hangzott el az ellenség kezére esett javakról, az élelemtől megfosztott családtagok ellátásáról és bizonyos összegek azonnali kiutalásáról. Lukinich Imre feltételezte, hogy az ügyben a közvetítést Szlavnicai Sándor Gáspár folytatta, aki Rákóczi fejdelem felségsértési perében 1701-ben korontanú volt. 1706-ban — írta Lukinich — ilyen s hasonló szolgálataiért kapta a bárói címet. Ezt Piber László nyitrai püspök és Pálffy János tábornok egy-egy tanúsítványával igazolta. De azt is beismerte, hogy a Bezerédy-ügyben történt közvetítésére semmiféle bizonyítéka nincsen. 142 Annyi azonban kétségtelen, hogy I. József novemberi levelében nyíltan utalt arra, hogy „előléptetéssel válaszolok annak", aki az ügyben Pálffy rendelkezésére állt. A Bezerédy-pontok magyarázata érdekében messzebbre kell visszamennünk. Ismeretes, hogy 1707 elején befejeződött az ország területének főkapitányságokra történt felosztása, valamint az hadak átszervezése a területi hadkiegészítés, a redukció elve szerint. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy ezek a reguláris hadszervezés irányába ható intézkedések milyen hatással lesznek azokra a dunántúli seregvezérekre, akik a hadfogás I. Lipót 1687. évi decretuma (IV.) 2. tc. és 4. tc. Magyar Törvénytár 1657-1740. évi törvénycikkek, Bp. 1900. 335-337. o. 142 Lukinich Imre: Bezerédy, 108-109. o.
