Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - 4. A Bezerédy-pontok és azok háttere - A „duzzogó" Bezerédy

fogna rajta."

m Ezek szerint Bezerédy hírei sem voltak Bottyánra vonatkozóan mind alaptalanok. De azzal, hogy Pálffyra hivatkozott, miszerint Bottyán „nem hazánk hasznát kereső", az egésznek rossz íze lett. Azzal vádolta a generálist, hogy miatta nem tudta a „Sopronyon fölüt lévő földet elfoglalni, nem engedte az oda vezető kuruc támadásokat, háta mögött reá beszélt, a hazug tisztek, köztük Kisfaludy László árulkodására hallgatott ismét, sőt „Pápa tájékát s több heleket majd koldulásra jutókká — írta Bezerédy, majd hozzátette — Isten engem úgy segéllen ! általmegyek (a Dunán, a szerz.) semhogy én innend, ő tű le dependáljak s commandója alatt legyek; mivel én a kisebbséget nem szoktam, bennem livén a nemes vír, s emberek között tanultam s nem a Bakonban, mint valaki... — hűtőmre írom, nem erre a földre való emberi "

]32 Bezerédy egész lázadásszerű duzzogásának oka Bottyánnal szemben innen magyarázható. A köznemesi alvezér nem tűrte a köznemesi főparancsnokot, mert úgy érezte, benne is nemes vér folyik, hovatovább tanultabbnak is tartotta magát. És nem tűrte, hogy Bottyán nem dunántúli. Bezerédy Imre, aki , fiában fölül vezénylő brigadérosnak" nevezte magát a Sopron vármegyei szőlők szüreteltetésével kapcsolatos egyezkedésben, Korvínyi János főmustramester híre szerint 1707 október elején kibékült a generálissal: ,^Ami nagyobb penig: Bottyán uram Őnagysága in instanti, mindjárt az én jelenlétemben csakhamar előbbeni szép correspondentiát amice amplectált Bezerédy urammal, — s Őkegyelme (Bezerédy, kiem. Thaly) is Őnagysága commandóságát illendőképpen recognoscálván, submittálta magát, sőt azon submissióját dicséretesen és hasznosan meg is bizonyította noviter lőtt sopronyi actuson."

133 Bezerédy sem késett a maga levelével Esterházynak. A szomorú hangú levélben megköszönte a gróf 1707. okt. 4-én Érsekújváron kelt válaszát az ő duzzogására. Nem értette, miért kellett alája „árkot ásni", hiszen „commandóm előtt — írta Bezerédy — járnom nem kívántam s nem is kívánok; de, hogy ezen casus Generális Bottyán Urammal köztünk így történt: ne egyébnek, hanem tulajdonétsa Excellentiád a nyilvánvaló irigységnek."^

34 Kérte Esterházyt, ne tekintse önző, haszonelvű, interessatus embernek. Kérte, vegye védelmébe Kisfaludy László áskálódásaival szemben. Nem kételkedett abban, hogy a generális a brigadérosnál „föllebbvaló ", de ahhoz viszont ragaszkodott, hogy a brigadéros a kapitánynál, az ezredesnél feljebbvaló. Ezért kérte Kisfaludy László ezereskapitány engedelmességét. „Látom, írta Bezerédy ugyanebben a levélben — , Kegyelmes Uram, némel ember nem bánná, ha az háztul elvesznék is, — de Isten meg szokta tartani az igazakat]" így nem csoda, ha Kisfaludyt tette felelőssé a Bottyán és közte támadt ellentétért: „Lám, miúlta Kisfaldi László uram közülünk elmene: Rákóczi Ferenc fejedelem levele gr. Bercsényi Miklóshoz, Marosvásárhely, 1707. április 13., Rákóczi leveleskönyvei, A.R. U. 66. o. 132 minta 141. sz.j. 133 Bezerédy Imre egyezkedése a soproni szőlők szüretelésére, Nagygeresd, 1707. okt. 11. OSZK Bezerédy-ir.: 7. fol., továbbá Korvinyi János főmustramester levele gr. Esterházy Áltálnak Szombathely, 1707. okt. 10. Bottyán-lev. A.R. EX. 43M32. o. ]34 Bezerédy Imre levele gr. Esterházy Antalnak, Nagygeresd, 1707. okt. 13. uo. 433^436. o.