Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - 4. A Bezerédy-pontok és azok háttere - A „duzzogó" Bezerédy

rancsnokság párhuzamos fenntartása ilyen szükségtelen ellentmondásokat szült. Az is előfordult, hogy Bottyán nem engedte át Bezerédy levelét Esterházy grófhoz. 127 Megle­het, elkerülhető lett volna Bottyán és Esterházy gróf kemény összeütközése is, amelynek legbeszédesebb dokumentuma Bottyán Pápáról 1707. február 17-én írt levele volt: ,MegvaHom, hogy soha semmiféle ember annyit nem pirongatott, mint Nagyságod — majd így folytatta —Alázatosan kérem Nagyságodat, ne higgyön minden hamis ember szavának, mert valami meglehet tőlem, Isten úgy segéljen, szívvel-lélekkel örömest el­követem." 128 Ugyanakkor az is tény, hogy a Dunántúlon oly nagy uradalmakban birtokos Esterházy grófnak óriási veszteségeket okozott a háború. Alkalmasint Bottyánnal is ezért gyűlt meg a baja. Egy esztendővel korábban, amikor Bottyán egyik birtokáról csaknem 80 marhát hajtatott el, kemény szavakkal kért tőle elégtételt. Ellenkezőleg megigérte, hogy Bottyán jószágából veszi vissza azt. 129 Ez az eset jól rámutatott a köztük lévő fe­szültség igazi természetére. Mégsem a fenti eset volt Bezerédy legemlékezetesebb „duzzogása" Bottyán ellen. 1707 szeptemberében nem kevesebbet kért gr. Esterházytól. mint hogy vagy Bottyánnak, vagy őneki magának „parancsoljon az általmenetelre". Ebben a levélben már szó esik többek közt egy levélváltásról gr. Pálffy János császári tábornok és Bezerédy Imre közt, amelyet egyébként Bezerédy Esterházy grófnak is megküldött. Bezerédy kereste fel írás­ban először gr. Pálffyt, mert anyósát, Bottka Ferencnét Pálffyék pápai betörésekor nagy kár érte. Pálffy gróf a válaszlevélben kitért Bottyán jellemzésére is: ,^4zon levelet Excellentiád jól megfontolván, consi der alhat ja: amint Generális Bottyán Uramot describálja, mennyit tart tüle az ellenség." Ez bizony kemény fordulat volt a Bottyán­kritikában. Nem mintha ritkaságszámba ment volna akár a hadvezetésben a rivalizálás, akár ilyen eszközökkel is. Mégis, az ellenséggel kimondatni sorstársa bírálatát, hogy aztán ezzel igazolja a kettőjük közt dúló vitában a maga igazát, ehhez önbizalomvesztés kell. Ilyenformán kért bocsánatot ugyanabban az írásban gr. Esterházytól azért, mert elmaradtak a levelei: ,JIogy pedig Excellentiád csudálja, egynihány ízbéli levelére váloszt nem adok: nem egyébnek, hanem untalan való sok distractiámnak tulajdo­néthatni. " Bezerédy félve gondolt arra, hogy a gróf nem hisz neki. Félt, hogy „hízelkedésbül avagy talám irégységbűf továbbított információnak minősíti a levelét. Azt állította, hogy mások is igazolni fogják Pálffy gróf véleményét Bottyán generálisról: „csak magát szerető s pénzt ösz\>eszerző, s nem hazánk hasznát kereső. " Ez a minősítés azért érdekes máskülönben, mert a vád egyik fele nagyon is egybe­cseng a fejedelemnek 1707 áprilisában Bottyánról írt szavaival: „Nem csudálom, hogy az Dunántúl megunták Bottyánt, az kit kereskedéséért méltó ugyan jól megrivogatni, ha Bezerédy Imre levele a fejedelemhez, Kőszeg, 1707. jan. 18. uo. 329. o. Bottyán János levele gr. Esterházy Antalnak, Pápa 1707. február 17. uo. 34o-341. o. gr. Esterházy Antal levele Bottyán Jánoshoz, Banai tábor, 1706. szept. 7. uo. 304. o. Bezerédy Imre levele gr. Esterházy Áltálnak, Kőszeg, 1707. szept. 6. uo. 411-415. o.

Next

/
Thumbnails
Contents