Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - 4. A Bezerédy-pontok és azok háttere - A „duzzogó" Bezerédy

Bezerédy Imre ekkortájt fejezte ki legelőször aggodalmát, hogy nem tudja megvédeni a reá bízott országrészt, ha más rázúdítja a maga ellenfelét. Ez voltaképpen az országrészek konfliktusa volt: „Nagyságtok — írta 1707. január 27-én Károlyinak — az erdélyi németet ne bocsássa által, megtartjuk ezen darab földet? Bezerédy is jól látta a veszélyt. Ha Rabutin de Bussy Erdélyből kiindulva egyesülni tud Giudo Starhemberggel, a Dunántúl végveszélybe jut. Ezért fakadt ki Károlyi báró ellen — a kettőjük kapcsolatát ismerve tulajdonképpen példátlanul hevesen —, hiszen az erdélyi császári csapatok átengedéséért őt tette felelőssé: „Sopron táján lévő ellenség most is in loco vagyon; az erdélyi német is már Budára s föllebb is penetrált, — hogy nem tudta Nagyságtok az Tisza vagy az Duna vízibe ölni!...Itt a híre, hogy Dunántúl elunta Nagyságtok, Kegyelmetek az németet tartani, már mivélönk fogja tartatni, quasi vero nem volt volna kit tartanunk! "

ux Csakhogy ebben az elmarasztalásban érdekes módon egy közvetett Bottyán-kritika volt inkább. Hiszen nemcsak azt a korábban már idézett óhaját írta itt meg Károlyi bárónak, hogy úgy várnák a Dunántúlra „valamint Isten angyalát", hanem félreérthetetlen megjegyzést tett Bottyán generálisra:"vlr öreg após (Bottyán, Thaly) vagyon nálunk. Inkább szeretném fele jószágomnál, ha túl volnék most az Dunán: mert igen simpliciter folynak dolgaink. Isten hozza Nagyságodat]..."

]72 Pedig Bottyán irányításával sikerült éppen eme téli hadműveletek alatt meghiúsítani Starhemberg, Pálffy és Rabutin együttes támadását a Dunántúl központja ellen. Ebben Bezerédy az északi betörést verte vissza. Egy dolog bizonyos. Az, hogy itt a kipattant ellentétek mögött a hadviselésnek nem felfogásbeli különbségéről volt szó. Bezerédy — aki csaknem negyven esztendővel volt fiatalabb Bottyán generálisnál —, lényegében ugyanazt a magyar harcmodort alkalmazta, amit Bercsényi „per partes", azaz részenkénti hadviselésnek nevezett. Ezt vallotta gr. Esterházy Miklós, br. Károlyi Sándor, gr. Pekry Lőrinc, Béri Balogh Ádám és Ocskay László is.

123 Érdemes azonban követni a Bottyán-Bezerédy kapcsolat további alakulását. Bezerédy 1707. március 15-én Pápán intézett újabb kirohanást Bottyán ellen. Sérelmezte, hogy az Esterházy gróf által az ő commendója alá küldött dragonyosokat Bottyán generális „maga mellett tartóztatta, s elannyira elhurcolta hasznontalonul, hogy már merőn maródiak."™ Hogy Bottyán kimerítette volna dragonyosait. az lehet. De hogy feleslegesen harcokba kényszerítette volna őket, az a különösen nehéz évkezdet ismeretében alig hihető. Itt sokkal inkább arról volt szó, hogy Bezerédy sem tudott ellenállni a hadicélokért és a hadieszközökért folyó versengésnek. Bezerédy Imre levele br. Károlyi Sándornak, Kőszeg, 1707. jan. 27., OSZK Bezerédy-ir.: 30. fol., valamint Bottyán-lev. A.R. IX. 336-337. o. 121 Bezerédy Imre levele br. Károlyi Sándornak, h.n. 1707. február, uo. 338. o. 122 minta 121. sz. j. 123 Thaly Kálmán: Dunántúl 1707. 279. o. 124 Bezerédy Imre levele gr. Esterházy- Antalnak, Pápa, 1707. március 15., Bottyán-lev. A.R. IX. 363. o.