Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - 4. A Bezerédy-pontok és azok háttere - A „duzzogó" Bezerédy

Bezerédy is rádöbbent 1706 végén, hogy a neki kijelölt országrész, a „lineán innen való föld" (A Rábán innend való föld) védelmére a csupán portyázó harcmodorra irreguláris lovasság alkalmatlan. Sőt, hadicélváltást hirdetett meg. Nem offenzív, hanem defenzív magatartást követelt: „hogy ezen Dunán innend megromlott szegény hazánkra érkezzenek valami hadak által, melyekkel nemcsak offensive, de defensive is lehessünk az ellensíg ellen."*

25 Az, hogy nem tudta az ellenség a ,ftábán innend való földrüF kiszorítani, az szerinte annak volt köszönhető 1706 végén, hogy a lovasezredeket másfélezer hajdúval vették „egy corpusba." Ez az álláspont a tisztán magyar harcmodor meghaladása (amely felismerésre egyébként Bottyán generális is eljutott). A gyalogság és a dragonyosok szerepe és jelentősége a háború eme szakaszában érzékelhetően felértékelődött. Bezerédy nem csak azért kérte 1706. december 17-i Nagygeresden írt levelében a fejedelemtől, hogy küldjön át neki „előre bár csak hatszáz dragonyost és annyi gyalogságot", mert mind Kisfaludy László , mind az ő hadai eloszlottak.

126 Ezúttal inkább a fegyvernemi váltás sürgetésére kell sokkal inkább felfigyelnünk, amely Bezerédynél egyben a hadicél, a reá bizott föld megtarásával a defenzív eszközök sürgetésével egészült ki. Az tehát, hogy nem kapta meg a kért dragonyosokat, az érzékenyen érintette. Hogy Bottyán nem engedte őket a commendója alá, az viszont szembeállította a generálissal. Bottyán — Bezerédy szerint — még Esterházy gróf kérésére sem engedte át a dragonyosokat, legfeljebb, ha a gróf visszajön a Dunántúlra commendérozni őket. Bezerédy arra hivatkozott, hogy a dragonyosokkal meg tudta volna akadályozni Ebergényi báró és Bussy gróf egyesülését — írta a fent idézett pápai levelében. Sajnos, ezen a ponton vált a levél személyeskedővé, azzal vádolva a generálist, hogy a saját hadait pihentette, a másét nem kímélte, s ebből állt „ez az egész operatiő! Most az új Dominót kísérgeti Szentmárton felé." Bezerédy láthatóan sok igaz és vélt sérelmet tárt Esterházy gróf elé, amelyek egy része teljességgel alaptalan vád volt. Mind Bottyán hadaira, mind személyes ügyeire vonatkozóan. Bottyán többek között ezekkel a dragonyosokkal akadályozta meg Maximilián Starhemberg és Rabutin de Bussy egyesülését. Bezerédy ugyanakkor még mindig nehezen viselte a sitkei kalandot is, ahol majdnem a császáriak fogságába került 1707. március 2-án. Ezért kell újra hangsúlyoznia konfliktus egyik lényeges okát, a defenzív harcmodor és a fegyvernemváltás körüli vitát, azok kiegészítő jellegű bevezetésének felismerését itt a Nyugat-Dunántúlon. Éppen azért lett olyan éles a harc a hadvezetésben is célok és eszközök miatt, mert a fegyvernemváltás feltételei hiányoztak. Még valamit. Az 1706-ban dunántúli főkapitánnyá kinevezett gr. Esterházy Antal a távolból nem tudta felmérni az általa átküldött dragonyosok leghasznosabb felhasználásának mikénjét. Bottyán, aki viszont 1706. novemberében kapta meg a dunántúli hadak főparancsnokáságát, teljes hatáskörrel rendelkezhetett velük. Ráadásul Bottyán igazi stratéga volt, Bezerédy ebben nem tudta felülmúlni, tehát támadott. Az igazi baj a kettős főparancsnoki hatalom megtartása volt a Dunántúlon. A „címzetes" és a tényleges főpaBezerédy Imre levele a fejdelemhez, Kőszeg, 1706. dec. 25., uo. 323. o. Bezerédy Imre levele a fejedelemnek, Nagygeresd, 1706. dec. 17. uo. 321. o.