Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - 4. A Bezerédy-pontok és azok háttere - A „duzzogó" Bezerédy
4. A Bezerédy-pontok és azok háttere 1707 végén I. József császár saját kezű aláírásával bizonyos pontokat erősítettek meg Bezerédy Imre és regimentje átállására vonatkozóan. A „Puncta per Bezeredium rebellem ad Suae Majestatis gratiam recurrentem" címet viselő pontokról van szó. 118 Mint azt már feljebb leírtuk, az anyagot Thaly Kálmán már ismerte a Pálffy-család központi, pozsonyi, senioratusi levéltárából, sőt pontosabb hátoldali jegyzeteket írt le az általa megtalált másolatról, mint Lukinich Imre 1933-ban. 119 Eszerint az uralkodó a Bezerédy által elébe terjesztett pontokat aláírva és jóváhagyva küldte vissza. Mindketten — Thaly és Lukinich is — egy eredeti, I. József által aláírt és az uralkodó kis pecsétjével ellátott egyezkedésről beszélnek. Természetesen a pontok tartalmáról is esik még szó. Egyelőre azonban arra szeretnénk utalni, hogy a Bezerédy-féle történetnek egy új szakaszába léptünk 1707 második felében. Abba, ahol — s ezt még bizonyítanunk kell — az udvar gróf Pálffy közvetítésével, de Bezerédy tudta nélkül készítette elő a kuruc hadvezetés megtévesztésére a Bezerédy-pontokat. Hogy ez valóban így történt, ennek érdekében át kell tekintenünk az oda vezető utat. Hiszen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Bezerédy és a kuruc hadvezetés között már az esztendő első hónapjaiban érzékelhető konfliktusok támadtak. S nem olyan természetűek, mint aminő báró Andrássy István és közte támadt a Rábaköz elfoglalása miatt. A „duzzogó" Bezerédy „Bezerédy — kit az előbbeni tábornokok elkényeztettek volt — eleget duzzogott is a szokatlan zabola miatt az »öreg após»-ra; azonban ő legalább híres vitéz és serény vezér volt, duzzogva is haszonnal szolgált!" — írta Thaly Kálmán Bezerédyről, amikor Bottyán az Andrássy bárókat az örökös dorbézolás miatt elhelyeztette a Dunántúlról. Andrássy Pál azonban még 1707 elején is Bezerédyvel együttműködve hadakozott. Anrássyék áthelyezése 1706 decemberében történt. Eszterházy gróf hozta a parancsot december 13-án, hogy az egy hónappal korábban történt döntés alapján Bottyán veszi át a Dunántúl parancsnokságát, gróf Esterházy Antal pedig „átköltözött. " Thaly megjegyzése, hogy ti. az előző tábornokok elkényeztették Bezerédyt, Károlyi és Esterházy grófra vonatkozott. Megfeledkezvén arról, hogy a brigadéros Bottyán alatt is szolgált, például a Dunántúl 1705-ös visszafoglalásánál. Bezerédy esetében tehát nem arról volt szó, hogy nem bírná az „öreg após" diktálta fegyelmet. Az egész ügy ennél sokkal bonyolultabb. A Dunántúl 1707 elején tényleges katonai bizonytalanságban volt. Giudo és Maximilián Starhemberg grófok és Ebergényi László báró Bécs felől, Rabutin de Bussy gróf keletről, Pálffy János és Draskovich János grófok pedig dél felől veszélyeztették. Puncta mint a 14. sz. j. 119 Puncta per Bezeredium Rebellem ad Suae Ma(jes)t(a)tis gra(ti)am succurentem Josepho Imperátori transmissa per eundemque Lmperatorem subseripta et applacidata vagy Postulata cuiusdam a Sua Majestate S(acratis)s(i)ma Bezerédius rebellis, OSZK Bezerédy-ir.: 54. o
