Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
VAJDA LÁSZLÓNÉ: Csertán Sándor, Zala megye kormánybiztosa
2 or Esmérvén tudják e? minő rendeleteket tett itt Keszthelyen kivégzett egyének ügyébe(?) Minő rendeleteket tehetett az 5 kivégzett egyéneknek ügyébe a hivatalos úton azt a tanuk nem tudják", de elmondták mit tapasztaltak: az 5 egyén 1849. július 15-én rabolt, fosztogatott, szurkálták, ütötték Meszlényi nemzetőrkapitányt, végül is Csertán a „törvénynek ált engedte" őket. „3 or Hivalkodási ideje alatt üldözte-e a tisztviselőket különösen Bogyay József fő bíró urat, azért hogy a cs. kir. katonaság számára szolgálatokat tett, élelmezésükről gondoskodott s mind ezekért fenyegette e kötélyel." Válasz: „Hogy Csertán Sándor a megyei tisztviselőséget üldözte volna, nem tapasztalták, különösen Bogyay Józsefet nem, mert véle társalogván, barátságos viszonyban élt, s így hogy ötet kötélyel fenyegette volna puszta állításnak lenni vélik." „4 er Tudják é a Tanuk, hogy Csertán Sándor forradalmi kormánybiztos kétszer a cs. kir. hadsereg ellen népfólkeléseket rendezett, 1 ő alkalommal Kanizsa 2 kai Keszthely vidékén?" Válasz: „Hogy Csertán Sándor más vidékekbe népfelkeléseket rendezett e nem tudják, Keszthelyen azonban keletkezett nép felkelés, (...) július 13-n reggel nagy tömeg nép a városi nyilvános helyeken megjelent s azoknak szónokai a nép fölkelést sürgölvén (...) Noszlopy Gáspár Somogy megyei kormánybiztos megérkezett délben és őhatározta el a népgyűlést (...) Csertán még a megyébe sem volt, hanem félelmébe Somogyba menekült." A tanúk megemlítették, hogy Csertán július 17-én a Galamboki erdőbe megérkezett, s a tömeget „visszavonulni elrendelte". Csertán életének legnehezebben rekonstruálható napjairól, s a büntetésnél legnagyobb súllyal latba eső népfelkelés ügyéről van újra szó. Noszlopyra hárították tehát azt a vádat, amivel Csertánt illették. A vizsgálati anyag magyar nyelvű szövegeit tanulmányozva az olvasónak furcsa érzése támad, amit később egy rokoni levél igazolni látszik. „Játék" ment itt, méghozzá jól megrendezett „színjáték", annak érdekében, hogy Csertánt mentsék. De visszatérve az 5. pontra: „Fejtett e ki különös erélyességet a magyar kormány szilárdítására eskütetett e valakit a magyar alkotmányra — s általyában azon tisztviselőket, kik ő cs. kir. felsége eránt hódolattal voltak üldözte e" — hangzott az előző vizsgálatból is jól ismert kérdés. S a válasz: „hogy Csertán Sándor különös erélyességet nem fejtett ki a magyar kormány szilárdítására egész bizonyossággal mondhatják, mert ő természeti hajlamának szelíd, a tevékenységbe gyáva és félénk, s így határozatlan lévén mindent erköltsi tan és szónoklat által kívánt eszközölni s félelmébe a magyar kormány rendeleteit nem telyesítette — Továbbá, hogy valakit felesküdtette a magyar alkotmányra azt a tanúk nem tudják és mivel a megyei tisztviselőkkel barátságos viszonyban élt, hogy azokat nem üldözte annyibul is bizonyosan következtethetik". 117 A helyenként jellemét sértő szavak: „gyáva", „elmenekült" is mellette szóltak. 117 ZML. Megyefőnöki iratok. 1850. márc. 21. Keszthelyen kelt jelentés.
