Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

VAJDA LÁSZLÓNÉ: Csertán Sándor, Zala megye kormánybiztosa

A vizsgálat folytatódott a tavasz és a nyár folyamán is: a kapornaki járás fobírájától jelentést kértek a járásbeli országgyűlési követekről. A főbíró a kísérőlevélben megjegyezte, hogy Deák Ferencre nézve szükségtelennek tartja a vizsgálatot „mert róla tudva van mikép követi helyét annak idején oda hagyta s idejét a debreceni junta uralma alatt Pesten töltötte". De a Csertánra vonatkozó 5 pontra — melyből egyértelműen kiderült a nyomozás célja: kihirdette e a Függetlenségi Nyilatkozatot, elrendelt e népgyűlést stb. — a sok tanú válasza tömören „nem tudhatjuk" volt. Amióta „követül megválaszták az Ország gyűlésem vagy másholi viseletéről mit sem tudnak nem is hallottak róla" — vallották.

118 Közben Döryt és a vizsgálatot folytatókat ostromolták a bizonyító és kérelmező levelek. Az iratok között a legmegrázóbb a feleség levele, amely ugyan dátum nélküli, de a szövegből azonosítható az időpont. Leírta férje rabságba kerülése történetét, hivatkozott 4 gyermekére és sorolta az érveket férje mellett: „Igaz ugyan, hogy férjem követ és kormánybiztos is volt. De mint követ (...) a legmérsékletesebb párthoz tartozott. Mint kormánybiztos pedig a legszelídebb bánás módot követte hivatalos eljárásaiban: (...) férjem (...) csak egyedül azon okból hitte el válalhatónak a kormány biztosságot, hogy általa szigorú eljárásáról ismert Újházy László kire az elnök Zala megye kormányzását bízni kívánta el mellőztessék. (...) Férjem nem üldözött senkit (...), nem erőszakolt semmit, sőt még a függetlenségi actát sem hirdette ki." Bár a feleség védekező sorait egy bíróság sem fogadhatta el, mégis érdemes odafigyelni e gondolatokra. Újházy Lászlóval, a radikális párt tagjával szemben — akinek kinevezési tervéről írásos forrást ugyan nem találtam — Csertán mindenképpen a mérsékeltekhez tartozott. A feleség levele még további új információkat is tartalmaz: „Azon egyén ki férjemet fel adta, sem tud más vádat felhozni ellene, mint hogy július hónap elején, midőn a császári katonaság Zala megyébe átlépett, egy írott czédula által néhány falut felkelésre szólított fel, de erre nézve mind férjem által a hadi törvényszékhez beadott bizonyítványokból, mind pedig ellene hivatalosan véghez vitt vizsgálatból ki fog tetszeni, 1 ör hogy férjem a fel bőszült nép által, melly először azt hitte hogy horvát nemzet őrök törtek át a Mura folyón — kénszerítve volt a kérdéses cédula írásra. 2 or Ki tetszik az is hogy az egész czédulának éppen semmi eredménye nem lett, mert mihelyt a nép első dühe megszűntével férjem a népet felvilágosítani alkalmat nyert, azt nemcsak megnyugtatta, (...) nyomban visszarendelte". A kanizsai akcióról lehet szó, amiről Csertán is írt Noszlopynak. S a végső érve feleségének: „közel 500 egyénre ment a magyar országgyűlésen jelen volt követek száma és 150 kormánybiztos volt kinevezve (...) és mind ezek kivéve mint egy tíz egyént kik férjemmel együtt letartóztatva vannak mind szabadságnak örvendenek, sőt számosan közülük kegyelmezés útján minden büntetés alól fel is mentettek, ellenben az én szegény férjem majd nem már esztendeje rabságban szenved".

119 Az adatok jók, csak nincsenek köztük az emigráltak, vagy nem tudott róluk (ez kevésbé valószínű) vagy nem akart rájuk hivatkozni (ez a valószínűbb). 118 ZML. Megyefőnöki iratok. 1850. ápr. 7. 985. sz. 119 Csertán Sándor iratai. Csertán Sándorné levele.