Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

hogy kilátásba helyezi a következő zalai közgyűlés felfüggesztését és elhalasztását, ha azon az ellenzék a korábbihoz hasonló, vadul kormányellenes hangnemben lépne fel. Festetics 9. sz. jelentése a közelgő tisztújítás előkészületeiről, a pártok erőviszonyairól számol be. Az 1847-es esztendő első féléve Zalában csendesen, minden nagyobb politikai vita nélkül telt, talán azért is, mert Deák Ferenc hosszan betegeskedett és hiányzott, valamint azért is, mert a konzervatív tábor magábaroskadt. Festetics helyzetelemzése (és értesülései) szerint a konzervatívok kapitulációra, az ellenzékkel való egyesülésre készülnek, mert máskülönben nem remélhetnének hivatalt. A konzervatív korteskedésnek nem mutatkozik eredménye, így Festetics azt tanácsolja a kancellárnak, hogy magára kellene hagyni most az egyszer a megyét, ha már a kormány számára egyelőre úgyis elveszett. (Miután a helyi konzervatívokat úgysem lehet győzelemre segíteni, legalább egy szerencsétlen, és minden bizonnyal vesztes beavatkozással ne kompromittálja magát a kormány.) A10. sz. jelentés ugyan csak két héttel később kelt, de már megváltozott a helyzet — ismerteti Festetics. Egybeolvadás mégsem lesz, megerősödött a konzervatív korteskedés, sőt feszültté vált a helyzet, ezért katonai karhatalom kirendelését kéri az adminisztrátor. A11. sz. jelentés Zala megye 1847. június 14(15)-i tisztújító közgyűlését, és annak előzményeit mutatja be, mégpedig rendkívül részletesen. Röviden szól a restaurációt megelőző véres kortesösszecsapásokról, és az előkészítő értekezletről, ahol vadul megtámadta (persze „csak" szóban) a konzervatív alispánjelöltet az ellenzék. Császár Ferenc végre fellépett, és a konzervatívok erős többséget ígértek, ha szavazásra kerülne a sor. A június 15-i tisztújításon katonaság választotta el egymástól a felbőszült korteseket, akik a második alispán választásában nem tudtak megegyezni. Az ellenzék Csillagh Lajos korábbi másodalispánt, míg a konzervatívok Bogyay Lajos főszolgabírót, Festetics hívét kívánták megválasztani. Festetics — miután mindkét párt nagyjából egyenlő nagyságúnak látszott, így nem lehetett egyszerűen eldönteni, hogy ki mellett áll a többség —, bejelentette, és egy táblára ki is írta a szavazást. Ami ezután következett, az nem válik éppen dicséretére a zalai ellenzéknek. Iszonyatos lármázás tört ki, fenyegették, gyalázták az adminisztrátort, hogy vonja vissza a szavazás elrendelését— tették ezt nyilván azért, mert nem voltak biztosak a többségükben. Az ellenzék féktelen terrorja közepette Császár Ferenc bejelentette, hogy ilyen ellenséges légkörben barátja, Bogyay visszalép a jelöléstől (és később jött is tőle az üzenet, hogy valóban ezt teszi). Akonzervatív párt mindenre fel volt készülve, csak erre nem. Miután Festetics kikiáltotta az immár ellenjelölt nélkül álló Csillaghot másodalispánnak, Bogyay hívei elvonultak a tisztújítás színhelyéről, magukra hagyva a többi hivatalra jelölt konzervatívokat. Ezekután természetes, hogy a győztes ellenzék töltötte meg embereivel a megye tisztikarát. Festetics kénytelen volt elismerni, hogy törekvései kudarcot vallottak, nem sikerült Zalában a konzervatív tábort megerősíteni. Sőt, ami a legnagyobb szégyen, mindezek után még az ellenzék mondott neki köszönetet a tisztújítás