Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

végeztével, az az ellenzék, amelyet ő korlátok közé akart szorítani. Festetics éles szemű megfigyelő, jó felfogóképességű és kombinatív készségű, tisztességes szándékú és tiszta kezű ember volt, aki minden igyekezete ellenére, szinte „önhibáján kívül" maradt alul a zalai ellenzékkel folytatott küzdelemben. Festetics nem pártatlan megfigyelőként tudósított a zalai eseményekről, hanem, mint kormánytisztviselő, alakítani is kívánta a helyi erőviszonyokat. Jelentéseinek célja volt az is, hogy meggyőzze Apponyit, miszerint Zalában a helyi politikai elit, a „statusok" megnyerésével, nem pedig a „nyers erő" pénzelésével kellene kormánypárti többséget szerezni. Festetics sikertelenségének egyik lényeges oka éppen abban keresendő, hogy a kormányzat nem hallgatott e tanácsokra, sőt—ami csak méginkább elszigetelte az adminisztrátort —, annak tudta nélkül, mintegy a háta mögött hozott döntéseket a zalai kortesek támogatásáról. Festetics jelentései ilyen módon a konzervatívok zalai szervezkedéséről csak részben rántják le a leplet. Miután az adminisztrátor — legalábbis a jelentések ügyirataiból ez tetszik ki — nem élvezte igazán a kancellár bizalmát, nem volt beavatva a kormánypárti előkészül etek kulisszatitkaiba sem. Igazolja e feltevést, hogy miközben Apponyi 1846 júliusában még arra utasította Festeticset, hogy a zalai konzervatív párt „alakításában és vezérletében, mely rokonérzetének nyilvánítása által eléggé fog elősegíttetni, egyéb egyenes befolyást, mint elnöki állásával meg nem férőt ne vegyen", alig két hónappal később mégis a „nyers erő" támogatását kérte az uralkodótól. V. Ferdinánd 1846 szeptemberében hagyta jóvá, hogy Deák követté választásának megakadályozására három közgyűlésen keresztül titokban 1000—1000 forinttal támogassák a zalai konzervatívokat. Úgy tűnik azonban, 1847 májusáig nem használták fel ezt a pénzt, mert ekkor még a júniusi tisztújításra tartalékolta Apponyi a teljes összeget.

10/8 Festetics Leó jelentéseinek forrásértékéről összegzésül elmondható (összehasonlítva a már ismert közgyűlési jegyzőkönyvekkel, „gyorsírói jegyzék"-ekkel, levelekkel, sajtó tudósításokkal és titkosrendőri jelentéssekel), hogy a leírt események bemutatása reális, tárgyszerű, a közölt adatok szinte teljes mértékben helytállóak, csupán a szereplők jellemzéseiben, és az elvontabb helyzetelemzésekben találhatók felszínes, és egyoldalú megállapítások. Festetics jelentései — elfogult kommentárjaitól eltekintve —, árnyaltan és gazdag tényanyagot feltárva, viszonylag reálisan mutatják be Zala megye 1845 és 1847 közötti jelentősebb közéleti eseményeit, és, ha nem is teljes mértékben, de minden eddiginél mélyebben világítják meg a kulisszák mögötti politikai viszonyokat. E jelentésekkel és más egykorú forrásokkal összevetve Festetics 30 évvel későbbi emlékiratának állításai nem mindenütt felelnek meg a valóságnak. Tartalmi átfedésről csupán az 1. és 11. sz. jelentés esetében beszélhetünk, a 10/a OL. A 45. Acta Praesidialia 1846:557; Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe, 1848—49-ben. Bp., 1981. 1. köt. 202—204. o.; és Pajkossy Gábor szíves közlése: Minister Kolowrat Aktén 1847:1059.