Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

könyvekkel" lép fel a megyegyűléseken, mert a megyébe érkező összes leiratot azonnal kikérik a főjegyzőtől, és a hozandó döntésekben már előre megegyeznek. Festetics 4—5. sz. jelentése Zala megye 1846. március 2-i közgyűlését, elsősorban az ország sérelmeit összegző zalai körlevél keletkezési körülményeit mutatja be. Az ellenzéki felszólalókat lebecsüli, megkérdőjelezi szellemi képességeiket, és velük szemben egyfajta atyai leereszkedéssel viselkedik (pl. Tolnay Károly kioktatása). Politikai helyzetmegítélése felszínes, s helyenként következetlen. Miután pl. felhívja a figyelmet a zalai körlevélre, ugyanarról az ellenzékről, amely azt elfogadta, később kijelenti, hogy „a dacoskodáson kívül egyébb vezérelvük nem lévén". Tapasztalata szerint gyengül az ellenzék, a „statusok" közül egyre többen fordulnak őfeléje, és szeretne hinni Zalabér Horváthnak, aki egyszer kijelentette, hogy „csak ne legyen Csány meg én, megfordul azonnal az egész megye...!" (azaz átáll a konzervatívok táborába). A 6. sz. jelentésében a megye 1846. június 15-i közgyűlését ismerteti, ahol a kormány újabb, a törvényhozást megkerülő rendelete és az adminisztrátor elnöklési joga került az ellenzék támadásánakközéppontjába. Festetics kijelentett célja: „az ellenzéket korlátok közé szorítani kell"! Taktikája most sem változott, nem a kortesekre kíván támaszkodni, a „statusok" közül kellene 15— 20-at megnyerni, és így mindig, mégpedig feltűnés nélkül és olcsón rendelkezésre állna egy szilárd konzervatív többség, nem kellene „cortesekkel megdönteni Zalát". A felszín alatt — titokban —, többen vallják magukat konzervatívnak, de nem merik kimondani, mert elnyomják őket, ezért a konzervatív intelligenciát kell erősíteni, akár az ellenzék néhány hangadójának megnyerésével is. Festetics 7. sz. jelentése szerint a megye 1846. szeptember 14-i közgyűlésére — az adminisztrátor kérésének és a kortesfőnökök ígéreteinek ellenére -, nem intelligenciával, hanem ismét csak kortesekkel állított be Forintos György. Ráadásul Forintos nem a Festeticcsel megbeszélt taktika szerint, csupán a maga érdekében lépett fel a közgyűlésen, mert még a saját szűk látókörű korteseivel sem tudta elfogadtatni az adminisztrátor taktikai elképzeléseit. Festetics végkövetkeztetése: Forintos és néhány konzervatív ugyan ezentúl félelem nélkül megjelenhet és felszólalhat a megyegyűlésen, de a konzervatív tábor egésze már nem bízik benne, mert egy „elmebelileg kitűnő" vezérre lenne szükség. Festetics 8. jelentésén, amely a megye 1846. november 9-i közgyűlését ismerteti, már érezhető a kiábrándultság. Az ellenzék újra egybeforrott, már Deák is szembeszáll vele, az ellenzék mindenkit terrorizál, nem enged senki olyant felszólalni (és semmi olyat kimondani) aki (és ami) az ellenzék vezetőinek, Deáknak, Csánynak és Zalabéri Horváthnak a nézeteivel ütközik. Az ellenzék annyira „elszemtelenedett", nyíltan felszólította Festeticset, hogy álljon melléjük, mert Zalában csak akkor számíthat támogatásra. Értesülései szerint az ellenzék már megkezdte a következő évi tisztújítás előkészületeit, a korteskedést, sőt, őt magát is el akarják távolíttatni, és az első alispánt, Kerkápoly Istvánt akarják az adminisztrátori székbe ültetni. Festetics a konzervatív párt megszervezésének sikertelenségét azzal próbálja „feledtetni",