Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

írta a kancellárnak gróf Zichy Domokos veszprémi püspök (Forintosok 1843-as támogatója), hogy Festeticsnek „a megyéjébeni állása kedvező' nem lehet, onnét bizton következtetni; hogy egy rész által sem támogattatik, minek oka több tekintélyes férfiak állítása szerint abban rejlik: hogy a többször említett helyettes úr azon conservatív egyéneket, kik melléje állani, s őtet támogatni készeknek nyilatkoztak, az ellenfél előtt mintegy nevetségessé tévén, azoknak bizodalmukat elveszte".

8 Forintosok bizalmatlanságán túl Császár Ferenc sem állt egyhamar kötélnek, a határozott fellépésre csak 1846 decemberében tökélte el magát, miután a kancellár is felszólította, hogy jelenjen meg a zalai közgyűlésen, és segítsen „az ott elnyomott conservatív pártnak az őt illető tér visszanyerésében".

9 Ekkorra azonban már késő volt, az ellenzék újra egységessé vált, és 1847-ben — mint látni fogjuk —, elsöpörte a konzervatívokat. A 2. sz. jelentésében Festetics Zala megye 1845. augusztus 18-i közgyűléséről számolt be. A megyegyűlésen a helytartótanácsnak a katonai karhatalom bevetéséről kiadott rendelete — amely gyakorlatilag szabad kezet adott az adminisztrátoroknak —, váltott ki heves vitát. Az ellenzék olyan határozatot fogadtatott el, amely visszautasítja a helytartótanács rendeletét, Festetics viszont a megye döntésének megsemmisítését, és a korábbi, a kormánnyal szemben lojális végzések visszaállítását kérte a kancelláriától. Részletes és izgalmas Festetics 3. jelentése, amelyben Zala megye 1845. november 9-i közgyűlésének körülményeit mutatja be. Ebből a jelentésből válik végre teljesen világossá, hogyan alakult ki az ellenzék belső megosztottsága, a „legénység", és az „atyafiság"; azaz a radikális és mérsékelt szárny. Az adminisztrátori rendszer és Festetics Leó kinevezésének megítélésében ugyanis már 1845 tavaszától véleménykülönbség volt a radikális Csány-Zalabéri Horváth vonal és Deák Ferec között, mert Deák a zalai adminisztrátor kinevezését nem tekintette eleve törvénytelennek, hanem az volt az álláspontja, hogy az új rendszer törvényességét majd az új főispáni helyettesek eljárása erősíti vagy kérdőjelezi meg.

10 A novemberi közgyűlés idején ugyan az ellenzék két szárnya formálisan egyesült, de Deák még ekkor is mérsékletre, megfontolt, és nem minden áron való ellenzékiségre intette Csányékat, arra figyelmeztetett, hogy nem kell a kormánynak minden intézkedése mögött mérlegelés nélkül eleve rosszindulatot feltételezni és azokat elvetni. Festeticset Deák mérsékletre intő fellépése bizakodóvá tette. Már-már Deákot látta egy majdani konzervatív tábor élén, de kénytelen volt azért (önkritikusan) azt is megjegyezni, hogy „magam vagyok úgyszólván, még Írnokom sincs, kibe bízhatnék", miután a konzervatívok — talán félelemből — nem jelennek meg a közgyűléseken, és ha megjelennek is, a szavukat sem hallani. A konzervatív tábor jószerint csak a tudatlan kortesekből áll, alig-alig akad a részükön egy-egy tekintélyesebb értelmiségi, tisztviselő. Az elnyomott és széttagolt kormánypárttal szemben az ellenzék szervezetten, kész „forgató8 OL. A 45. Acta Praesidialia 1846:2. 9 Uo. 1847:6. (Császár Ferenc, 1846. dec. 25-én kelt kevele). 10 Ezt fejtette ki Deák Zala megye 1845. május 26-i közgyűlésén (Nemzeti Újság, 1845. június 8. (89. sz.) 355. o.).