Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

KERECSÉNYI EDIT: Adatok az Alsólendva (Lendava) vidéki fazekasság XVIII–XIX. századi történetéhez

Tény, hogy a Lendva-vidék fazekasai aránylag későn tömörültek céhekbe,

63 noha Zala megye más részein, s főleg az iparilag fejlettebb Vas megyében már a XVII. században is számos céh működött. A kanizsai fazekascéh pl. 1670-ben, a zalaegerszegi 1690-ben nyert privilégiumot, ajaki 1613-ban, a lékai 1649-ben, a körmendi pedig 1670-ben létesült.

64 A XVIII. század első felében Zalában csak a keszthelyi fazekascéh alakulásáról van tudomásunk 1720-ból.

65 Mária-Terézia céhügyi reformja következtében azonban e zalai céhszervezetek is új erőre kaptak. A királynő ugyanis 1761 márciusában leiratot intézett a vármegyékhez, melyben elrendelte a privilégiumok felülvizsgálatát, azok e célból történő összegyűjtését és ellenőrzését. Vas megye 1 év alatt készítette el ezzel kapcsolatos Synopsis című jelentését, melyben 8 fazekascéhről tesz említést; közülük egy falun működött.

66 Sajnos, a Zala megyei jelentés nem maradt az utókorra, bár bizonyára azt is időben felterjesztették, s hatására vett megyénkben is új lendületet a céhek alapítása. A XVIII. század második felének hazai piaci viszonyai is arra ösztönözték a megnövekedett számú mezővárosi és falusi kézműveseket, hogy érdekeik védelmében céhekbe tömörüljenek. A rendelet hatására sokan kérelmezték kiváltságaik megújítását is. A céhügyi rendelet szellemében nyert pl. privilégiumot 1777-ben a bánokszentgyörgyi fazekas—kovács—varga közöscéh, 1778-ban a pákai fazekas— varga vegyescéh, 1779-ben pedig a bagonyai fazekas—kádár—takács—varga vegyescéh,

67 noha e viszonylag kis faluban 1770-ben csupán 7 kézműves: 4 takács, 1 kovács, 1 kádár és 1 fazekas dolgozott.

68 A hosszadalmas eljárás és a céhlevelek kiváltásának költséges volta — ez néha 600—800 Ft-ba is belekerült — miatt ugyanis a szegényebb mesterek évekig gyűjtögették a kiváltáshoz szükséges anyagiakat. Ez történhetett a dobronaki fazekasokkal, kik 1770-ben már bizonyosan céhbe tömörülve működtek, hisz jegyzőkönyveik vezetéséért Horváth Imre tanító 1771-ben évi 2 Ft-ot kapott.

69 Kiváltságlevelük azonban csak 1777-ben kelt, ám ennek is csak a 63 Alsólendván elsőként 1628-ban a csizmadia, majd 1702-ben a késgyártó céh alakult meg. ÉRI I. — 1976. Céhkataszter II. 180. DOMONKOS O. 1991. 146—147. SZÁDECZKY — 1913. II. köt. 255. 64 ÉRI I. — 1976. II. kötet 180. NÁDASDY — 1982. 94. és 101. DOMONKOS 0. 1991. 146—147, 527—528. Előbbiek és az 1991-ben megjelent Domonkos Ottó által szerkesztett Magyar Néprajz III. Kézművesség kötet fazekascéhekkel kapcsolatos adatai között számos különbség észlelhető. Ezek tisztázása nem feladatom. 66 ÉRI I. — 1976. II. kötet 177. EPERJESSY— 1967. 27. DOMONKOS O.— 1991.146—147, 527— 528. 66 NÁDASDY — 1982. 95. 67 ÉRI I. — 1976. II. kötet 183. OL. C-25 —Acta Mechanica —Com. Szaladiensis—Lad. C — N. 27. A bagonyai vegyescéh oklevelének 1779-es magyar nyelvű változata. 173—183. DOMONKOS 0. — 1991. 528. 68 ZML Conscr. Univ. Ö. 46/55. 1770. Alighanem az ügyintézés lassúságának furcsa fintora, hogy mikorra megérkezett Bagonyára a privilégiumlevél, fazekas már nem is volt a mesterek között. Az 1779. évi dikálisban ugyanis csupán 5 takács, 3 kovács, és egy molnár szerepel a 44 adózó között. 69 OL. Helytartótanácsi Levéltár Acta fund. Lad. E. Fasc. 12.1. 230. v. — 231. 1771.