Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

KERECSÉNYI EDIT: Adatok az Alsólendva (Lendava) vidéki fazekasság XVIII–XIX. századi történetéhez

ilyenek a földesúr joghatósága alatt álltak. A népi emlékezet szerint az agyagért — amit az uradalom erdejéből vagy más lelőhelyekről szállítottak haza — Ők is pénzzel, esetleg termékkel fizettek. E fazekasok egyúttal művelték úrbéres földeiket, s legfeljebb a nagycsaládi szervezetben működő háztartásokban különült el az egyes családtagok tevékenysége, és specializálódott a gazda valamelyik fia, esetleg fivére a fazekasságra vagy egy másik mesterségre. Többségük csak a mezei munka szűntével foglalkozott az edények készítésével, miként azt XX. századi kebelei és filóczi utódaik is cselekedték. Sajnálatos, hogy e források hiányosan maradtak ránk, s hogy a fennmaradtakat sem vezették mindig ugyanazon gondossággal; ezért nem nyílt lehetőségem arra, hogy az egyes falvak táblázatainak készítésekor ugyanazon évjáratok anyagát dolgozzam fel. Hézagos ismereteimet reméltem kiegészíteni a dobronaki róm. kat. egyház 1828—1882 közötti, hiányosan fennmaradt anyakönyvében

62 témánkat érintő adatokat keresvén. Igyekezetem, sajnos, minimális eredménnyel járt. Annyi mégis kiderült, hogy Hetes különböző településeinek lakosai között gyakoriak voltak a házassági kapcsolatok, ám a házasulok foglalkozását csak elvétve jegyezték fel. Bizonyosra vehetjük azonban, hogy számos fazekaslegény telepedett le házasság révén egy-egy szomszédos faluban. Ezt sejtetik a II— VIII. táblázatok (mellékletek) névjegyzékei is. 1849 előtt a vőlegények neve mellett többnyire csak a házasulok jogállása olvasható: jobbágy, zsellér, nemes vagy szabados, Dobronak mezőváros lakosainál pedig a polgár megjelölés. Néha birkás, csordás, elvétve csizmadia, varga, bognár, asztalos, tímár, szurkos foglalkozással is találkoztam, de a gerencsér foglalkozásnév csupán egyetlen esetben szerepelt: 1837. január 30-án Bognár Örzse 21 éves csepregi leányt a letenyei születésű 24 éves Csiszár Ignác gerencsér vette nőül. A bejegyzéskor dobronaki illetőségűek voltak, ám a mezőváros összeírásaiban egyetlen alkalommal sem találkoztam a Csiszár névvel. A születési és halotti anyakönyvben is csak kevés fazekasságra vonatkozó bejegyzést találtam. Róluk részben szóltam, ül. a következőkben, a céhes életnél szólok majd. A sovány eredmény ellenére sem sajnálom az anyakönyvek tanulmányozására fordított időt. Hisz belőlük értesültem arról, amire a kebelei öregek is csak halványan emlékeznek már vissza, hogy a helységben önálló fazekascéh működött, sőt ebből szereztem tudomást a zsitkóci fazekascéh esetleges létezéséről is. Az anyakönyvi adatok tehát átvezetnek bennünket egyrészt a Lendva-vidéki céhesélet ismertetéséhez, másrészt az 1848-as polgári forradalmat követő mintegy fél évszázadnyi időszakba, a polgári korba, mely más életet teremtett az Esterházyak alsólendvai uradalmában is. De szóljunk előbb a céhes életről! Az anyakönyvekben lelt néhány eddig ismeretlen adat arra sarkallt, hogy megkíséreljek újabb és újabb forrásokat és tárgyi emlékeket felkutatni e vidék céhes fazekasságáról. Igyekezetem azonban meglehetősen meddő maradt. ZML. Dobronaki plébánia róm. kat. anyakönyvei 1828—1882. 714.