Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)
TURBULY ÉVA: A Deák család felemelkedése a megyei hivatalvállaló nemességbe
a családtörténet tanulmányozásával pontosíthatjuk a megyei hivataltörténet adatait, láthatjuk egy ritka, de nem példa nélkül álló családi karriertörténet állomásait és buktatóit. Az inventáriumok révén betekintést nyerhetünk a „bene possessionatus" nemesi réteg szellemi és anyagi kultúrájába. Tanulmányunk e munka egyik állomásának tekinthető'. Érdekességként említjük, hogy a család eredetét borító homály néha a túlzástól és nacionalista felhangoktól sem mentes mesék világába vezetett. Jó példa erre a román nacionalista folyóirat, az Albina, amely Deák haláláról megemlékezve 1876-ban állítólag oláh—macedón eredetű családról írt, amely csak nyelvének és nemzetiségének megváltoztatásakor tette le a Pescariu nevet. 5 Visszatérve a család történetére, 1665. december 22-én Bécsben keltezett címeres levelében I. Lipót Deák Mihálynak és testvérének, Péternek adományozott nemességet és címert. A kihirdetés csaknem egy évvel később, 1666. december 18-án Körmenden történt meg a vármegye közgyűlésén. 6 A17. század heraldikai ízlését magán viseló' oklevél a szokásos formulákon kívül csupán általánosságban emlékezett meg a nemesi rangra emelt két testvér érdemeiró'l. A címerrajzon a buzogányt tartó bal hadi, a pennát tartó jobb kéz szellemi tevékenységgel szerzett érdemekre utalt. 7 A család ekkor a ma Szlovéniához tartozó Mura-vidéki kis faluban, Zsitkócon élt. Ferenczi valószínűleg igazat mond, amikor a jobbágy ó'söket ökörhajcsársággal foglalkozóknak tartja. Az élőállat kereskedelemnek Itália felé a Zrínyiek óta nagy hagyománya volt ezen a vidéken. A mondat második felében Mihálynak a 17—18. század fordulóján valóban ismert ezredparancsnokkal való beazonosítása azonban forrásaink alapján tévesnek ítélhető'. Eötvös szerint a család első ismert tagjai Péter, Mihály és a jobbágyi sorban maradt István és János voltak. 8 A nemességszerzés valódi körülményeire jobban utal egy 1785. évi örökösödési per iratai között fentmaradt inscriptiós levél másolata. E szerint Nádasdy Ferenc országbíró 1665. december 18-án az alsólendvai várhoz tartozó Zsitkóc nevű faluban lakozó két szolgájától, Deák Pétertől és Mihálytól 300 Jó és elkelendő" ezüst tallért vett fel, amelynek fejében nekik adott és felszabadított egy, a Zsitkóchoz tartozó Cseterten épített házat, amelyben azok a levél kibocsátása idején is laktak. A házhoz 17 hold föld is tartozott. Az adomány a Deák testvérek haláláig volt érvényes, ezután Csetertet Nádasdy örökösei visszaválthatták. 9 Az inscriptio a feudalizmus korában a birtokszerzés egyik neme volt, és „abban állott, hogy fekvő (szerzeményi), vagy ősi (adományos), birtok másra 8 Ferenczi — 1904. 4. p, dr. Tóth László — 1922/23. 33. p. 6 Aldássy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címjegyzéke II. Címeres levelek 4. kötet. Bp. 1938. 71. p. 7 Dr. Tóth László — 34. p. 8 Ferenczi — 1904. 3. p. 9 Zala Megyei Levéltár IV. 14/a. Zala Vármegye Törvényszékének iratai, Polgári perek fasc. 364. nr. 5. A továbbiakban 364/5. Az iratkötegen belül az iratok számozatlanok. A peres iratokon kívül több, a család történetéhez kapcsolódó feljegyzést tartalmaznak, így gyakran hivatkozunk majd rá. A másolat pontos szövege megjelent: „A tekintetes megye közönségének alázatos szolgája" Dokumentumok Deák Ferenc életéből Zalaegerszeg 1988. 14—15. p.
