Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

NÉMETH LÁSZLÓ: Zsidók Zalában a XVIII. század első felében

a tapolcai vargacéh is tiltakozott a megyénél a zsidó felvásárlók miatt. 1735-ben a megyéhez küldött panaszlevelükben az egerszegi vargák azt nehezményezték, hogy „hiába limitálta a megye a jobb bőröknek párját 5 Ft-ra, az alábbvalókat 4-re, a tehénbó'rt 3 Ft-ra, de még 8—9 Ft-ért sem tudnak vásárolni, mert a mészárosok nem nekik, hanem a zsidóknak és másféle kereskedőknek adják az árut". Követelik, hogy a mészárosokat a bőr eladásában reguláltassák.

83 Ugyanebben az évben a tapolcai vargák azt panaszolták, hogy a zsidók annyira felverik a bőr árát, hogy párját 8 Ft alatt nem is tudják megvenni, mesterségük inkább kárukra, mint hasznukra van.

84 Miután a Helytartótanács —, akinek a megyei árszabás ellenőrzése is feladatai közé tartozott —, a zsidók bőrvásárlását a vásárokra korlátozta, az árak a felére estek. A zsidók a kincstár és az adózó nép érdekére hivatkozva a megyék támogatása mellett kérték a tilalom feloldását, amit a Helytartótanács módosított is, megengedve ezzel a vásárokon kívüli bőrvásárlást számukra.

85 Szórványos adatokkal, de bizonyítható a zalai zsidók pénzgazdálkodásban, kölcsönügyletekben való jártassága is. Salamon Ádám szentgróti zsidó 1740-ben 150 Ft-ot vett fel az ugyancsak ott élő Szabó Ádámtól, amit ő le is vásárolt nála, a kamatokat is beszámítva.

86 Hitelképességét bizonyítja, hogy 1746-ban újabb 100 Ft-ot vett kölcsön tőle 1 hónapra, amit minden fogyatkozás nélkül le is fizetett.

87 A zákányi Lebel Mózes 52 2/4 akó bort vett kölcsön 4 hónapra Pallini Inkey Gáspártól, akóját 3 Ft-jával, ami 157 Ft 50 xr-t tett ki.

88 Áz 1755-ös kitáblázási jegyzőkönyv tanúsága szerint ezt az összeget maradéktalanul meg is fizette.

89 A zalai zsidók az egyéb adók mellett viselték a nemesi felkelések költségeinek egy részét is. 1745-ben azért fordultak a vármegyéhez, mert a rájuk kivetett 200 Ft-ot nehezen tudták behajtani, „némely helyeken a zsidók magukat más vármegyére felessen recipiálták". Sérelmezték még, hogy Egerszegen külön is akartak fizettetni velük.

90 A kereskedő zsidóság és a megye hivatalos üzleti viszonyára kevés adatunk van, csak egy csekély összegért vásároltak papírt a zsidóktól az 1749-es és 175 l-es főadószedői számadáskönyvek szerint.

91 Az egyre szorosabbá váló kapcsolatot viszont jól jelzi, hogy tíz év múlva, 1760-ban Lőw Simon és Benedek Mózes nagykereskedők november és december hónapban zabot és árpát szállítottak a megyének 6300 Ft-ért.

92 Még ugyanebben az évben további 6000 Ft-ot fizetett ki a megye a zsidóknak gabonáért és fuvarért.

93 83 ZML. IV. 1/b. 1735. szeptember 14. 84 ZML. IV. 1/b. 1735. november 7. 88 Ember: i. m. Bp, 1933. 15. p. 86 ZML. IV. 1/x. Kötelezvények, 1745. f. 3. Nr. 20 A. 87 ZML. IV. 1/x. 1746. F. 3. Nr. 25 A. 88 ZML. IV. 1/x. 1750. június 2. Nr. 1. 89 ZML. IV. 1/y. Be- és kitáblázási jegyzőkönyvek, 1755. F. 4. Nr. 6. 90 ZML. IV. 1/b. 1745. szeptember 21. 91 ZML. IV. 9/p. Megyei főadószedői számadások, 1749; 1751. 92 ZML. IV. 9/p. 1760. 93 ZML. IV. 9/p. 1760.