Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

DEÁK GÁBORNÉ: Adatok Deák Antal politikai pályafutásához

ta meg, hogy az aznapi kerületi ülés sokkal rendetlenebb volt, mint az előző napon, amikor még Deák Antal volt a levezető elnök.

104 Deák Ferenc is hasonlóképpen nyilatkozott 1833. május 31-i levelében: „az elől ülőséget csak Antal vitte tökélletesen, őtet minden ember tiszteli, szereti és el mentét sajnálja."

105 Kölcsey így jellemezte Deák Antalt 1833. januárjának végén: „Csendes komolysága, próbát állott characterű férfiú; s éppen ki a mult országgyűlésen az udvartól önkényt ajánlott tanácsos czímetel nem fogadá. Ez különben a Verbőczy által kijegyzett natio embere, s a nagy néptömegre kedvező pillanatot nem vetett, de előttem mégis igen becses. Arczában van valami Himfyhez hasonló, van valami, a mi költőt sejdéttet; s hallottam említeni, fiatalabb éveiben regéket írt."

106 Deák Antal valóban írt két romantikus regét Kisfaludy stílusában, bár ezek sohasem jelentek meg.

107 1825—26-ban Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály között ugyan felmerült a kiadás gondolata, ám 1827-ben Ferenc már arra kérte Vörösmartyt, hogy Antal ki nem adott regéit küldje vissza.

108 Eötvös Károly adatai szerint Antal két regéje, a Szentgyörgyvár és a Pölöske 1810 után születhetett. Eötvös állításával ellentétben azonban nem semmisültek meg, ma is megvannak.

109 Deák Antal a következő, 1833. február 24-én, Pozsonyban kelt levelében jelentette be lemondását a követségről. „Tekintetes Karok és Rendek! Midőn a Tekintetes Rendek e jelen való ország gyűlésére nemes Megyéjek részéről Követnek lett választásomnál fogva bizodalmokat nékem ajándékozni méltóztattak, mellyen is örökös hálás érzéssel le kötelezettnek magamat szerencsésnek tartom, azt csak olly formán és azon feltétel alatt bátorkodtam volt el fogadni: hogy ha talán idő közben változó egészségemnek körülményei ezen magában valamint olly díszes, valamint terhes kötelességnek folytatásában akadályoznának, attól engemet azonnal fel oldani méltóztassanak. El tökéllelt szándékom vala ugyan (ha ezen most érintett ok igyekezetemmel határt nem szaband) mostani helyheztetésem köréből ki nem lépni, de már eddigleni keserű tapasztalásaimból is bizonyos jövendőjét látván azon bomlásnak, melly hosszabb itt maradásom ideje alatt egyébaránt is ingadozó egészségemre kétségen kívül háramlani fog, hogy önéltem fen tartására más a természet kötelességénél fogva is biztosabban ügyelni képes lehessek; nem lelek más módot, bár részemről a legsajnálatosabbat ebbéli kötelességemnek tellyesedésére; minthogy a Tekintetes Karokat és Rendeket akkori feltételemnek önnön magok által történte el fogadtatására hivatkozván alázatos folyamodásommal meg kérni bátorkodjam, hogy engemet mostani követségi hivatalomból mentől előbb egészen és végképp kegyesen fel menteni, s helyettem (...) más követet (...) választani ezt helyembe ide 104 Kölcsey 89. p. 105

OLR22 8.tétel410. fol. 10fi Kölcsey 81. p. vö. Ferenczi 1. köt. 16. p. Horváth 301. p. Szabó 23. p., Ballagi 278. p. 107 Eötvös 2. köt. 198. p. 108 Vörösmarty 104., 119., 142—145., 168. p. 109 Eötvös 2. köt. 201. p. Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára, Oct. Hung. 1724. Deák Antal: Szentgyörgyvár, Oct. Hung. 1728. Deák Antal: Pölöske.