Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

éppen Kerkápoly alispán úrban egyik segédemet veszteném, kiben előttünk lévő gyűlésünkén lehető kitörések lecsillapítására erős támaszt vártam. Ebbeli aggodalmamat nevelte még azon, néhány perc(c)zel késsobb vett kedvetlen hír, hogy Deák Ferenc úr szinte ollj rosszul érezné magát, hogy a gyűlésre feljőni alig leend képes. E két egyénnek befolyása csillapítja a megyének ingerült ellenzéki szellemét, miért is akármint hinnék Horváth János kamarás úr és Csány László t(ábla)b(író) urak, hogy Ők legyenek a karok és rendek fő személyei, mégis Deák Ferenc urnák nyilványos, s Kerkápoly alispány urnák alattomban eszközlött csillapíttó befolyásai erőt vesznek rajtok, és kiarányozzák ama két ellenzéki vezérnek ingerlő eszméjét. Deákkal és Kerkápolyval minél elébb értekezhetni annyival inkább volt most a teendők során, mert Kerkápolyval a lefolyt tél alatt ezen mártiusi gyűlés érdemében levelezvén, őtet felszóllítottam, hogy teljes befolyását arra fordítsa, miszerént a pesti, honti, zágrábi levelek és ügyek érdemében se deputatio ne küldetne őfelsége elébe, se pedig felírás ne tetettnék, de fordíttaná minden tehetségét arra, hogy közgyűlésünkön minden szenvedélyes kitöréseknek elmellőzésével mind ezen tárgyak, a sérelmek sorába iktattatván, a jövő országgyűlésére annak rendjén felhozassanak. Szinte ezen tervemet több ízbeni értekezés útján közöltem Deák Ferenc úrral is, azon időben már, midőn ő, a most lefolyt télben néhány hetet Pesten eltöltött volna. Értekeztem több ízben szintakkor Csúzy Pál úrral is, és mindkettőjüket egyenesen arra felkértem, hogy befolyásuk által oda járuljanak, miszerént mindeneket a sérelem útjára vezetvén, a szelíd modornak is annyira legyenek eszközei, hogy ollj kellemetlen sértő kitörések, mint aminők Pestet most szégyennel bélyegzik, Zalát soha ne mocskolnák. Mivel pedig Kerkápoly és Deák urakkal az előttünk lévő gyűlés előtt értekeznem mégis kellett, azért még ez nap délután a két beteget meglátogattam. Kerkápoly alispánt valólag ágyban, a hideglelés legnagyobb kitöréseiben találtam, alig volt képes engem arról tudósíttani, miszerént a statusok eddig ugyan némű kikelésekre készülnének, de hogy nékie mégis legjobb reményei volnának már arra, hogy a gyűlés nemigen lármássan fogna végre menni, adatait, több, előttem őtet meglátogató urak közléseiből merítette. Innen eltávozván, Deák Ferenc úrhoz mentem, de azt hon nem találtam, őt a szép meleg idő kicsalta volt. Hazatértem tehát annál sietősbben, mivel Hertelendy Károly t(ábla)b(író) urat hozzám vártam, de hazaérkezvén ismét azon kellemetlen hírrel lépettem meg, hogy ezen érdemes t(ábla)b(író) úr hideglelésben suljosan lebetegedvén, ezen gyűlésre bé sem is fogna jönni. S e helyen közbevetőleg legyen érintve az, miszerént az egész conservatív pártból a táblabírák közül a galsai iffju Gaál uron,

68 két praemonstratensis

69 Szita Sándor, Mórotz Antal tisztelendő urakon,

70 és egy zágrábi canonocon

71 kívül, kik 68 Zala megyében 9 Gaál család élt, de egyik sem Galsán. Talán Gaál Bertalanról lehet szó. (vö. 115. sz. jegyzet!) 69 praemonstratensis — premontrei. 70 Szita Sándor és Mórotz Antal premontrei szerzetesek, a türjei uradalom jószágigazgatói. 71 Horváth József zágrábi kanonok.