Zalai történeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994)

MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében

vagy állásommal, akkor a tekéntetes karoknak és r(en)d(ek)nek nyitva állana a törvényes út, mellyel ellenem ahhoz járulhatnak, ki engem választott. Nagy zuggás követé ezen szavaimat, s mondhatni, hogy talán mindannyian felugrottak szóllani készülök. Deák Ferenc úr szóllott is, és nyilatkozásomat individuális nézetnek monda, a főispányt vagy helytartót szinte megyei tisztviseló'nek nyilatkozá, ki ha felelettel nem tartozik a statusoknak, mivel nem általok választatott, úgy mások, mint például a fó'notárius, exactor

57 s a t(öbbi), kiket nem a statusok választanak, szinte nem tartoznának felelet terhével, a főispány nem ura a megyének, hozzá tartozik a megyéhez, nem külön állású s a t(öbbi). Erre minden szerénységgel nyilatkoztattam, miképpen reményleném, Deák Ferenc úr tó'lem nem hiszi, hogy magamat a megye urának tartanám, hogy e testülethez tartoznék, az bizonyos, s büszkélkedem is benne, állásomat tó'le elválva nem képzelhetem, de mindamellett nyilatkozásomhoz ragaszkodók. Vannak dolgok ugyan, hol felelni fogok, például ott, hol a többség határozatát telyesítettni felszólít, de jelen tárgyban csak annak tartozom felelet terhével, ki engem választott, ezen nyilatkozásommal tartozom a t(ekinte)tes k(aro)knak és r(ende)knek, hogy bölcsen értenék, mihez tartom én magamat — melly ebbéli kijelentésem után csak az volna még hátra, hogy értesítvén most a r(ende)ket véleményem felől, a többség határozatát kinyilatkozzam, melly abból áll, hogy a r(ende)k abbéli első határozatukhoz erősen tovább is ragaszkodnának, miszerint a katonai erőnek használását törvénytelennek mondották, a felelőséget pedig mindenkire egyaránt kívánják kiterjesztetni, miről a n(agy)m(éltóságú) m(agyar) k(irályi) helytartótanácshoz alázatos felírásukat benyújtandják. Ekkor kérdeztettem Oszterhueber József

58 tá(bla)b(író) úrtól, vájjon ellenvetésemet protocolumba kívánnám-e iktattatni? mit ha tenni kíván(n)ék, még többen és talán számosan is akarnának szóllani s a t(öbbi) (s e pillanatban valójában talán harminczan is felkelének). Mire — látván a készen álló kitörést — azt feleltem, hogy szavaim beiktatását nem kívánom, a t(ekinte)t(e)s k(aro)k és r(ende)k tudják nézetimet, nyilatkozásomat, mellyhez szorosan ragaszkodni fogok, s mivel erről értesíttve vannak, azért a már kimondott végzésnél egyebet a protocolumba tétetni szükségtelennek vélek. Evvel megelégedtek a t(ekinte)t(e)s k(aro)k és r(ende)k, és a gyűlés tovább folytatódott. Előkerült a maga során gróf Zay Károly azon levele, mellyben közli az augustana vallású iskolákban divatolt egyesületek megsemmisíttési parancsolatokat.

59 E tárgyban is többen szóllottak, nevezetesen Mezritzky Péter

60 t(ábla)b(író) úr, s keményen kikeltek a tót elem ellen; panasz emeltetett a kormány ellen, hogy azt pártolja, a magyart nem! felhozatott az illyr szellem káros befolyása, és Deák Ferenc úr azt hiszi, hogy kénytelen leend a kormány ezen 87 exactor — számvevő. 88 Oszterhueber József (1792—1869) táblabíró, Deák Ferenc sógora, leghívebb barátja és politikai támasza. 89 ZML. kgy. jkv. és ir. 1845:4314. Zay Károly gróf 1845. szept. 29-én kelt levelének kíséretében küldte meg Zalának a helytartótanács 1845. június 3-án, 19509. sz. alatt kiadott rendeletét, amely egy 1836-os végzésre hivatkozva ismételten feloszlatta az evangélikus főiskolákban és gimnáziumokban működő diáktársaságokat. 60 Mezritzky (Mezriczky) Péter (1799—1884) ügyvéd, táblabíró, kővágóőrsi birtokos.