Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)
Srágli Lajos—Tóth János: A Majerszky-per körülményei
1956. október 26-án alakult meg Nagykanizsán a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár munkástanácsa. A munkástanács elnöke Nagy Péter technikus, vezetőségi tag Peti János terheltek lettek. 1956. október 26-án alakultak meg a Kőolajkutató és Feltáró Vállalat dunántúli kerületéhez tartozó üzemrészlegek munkástanácsai. Ezt követően 1956. október 29-én alakították meg Nagykanizsán a kerületi központban a Kőolajkutató és Feltáró Vállalat dunántúli kerületének összevont munkástanácsát, amelynek elnöke Majerszky Béla, vezetőségi tagok dr. Laszy József és Rosta Ferenc terheltek lettek. 1956. október 26-án a Siófoki Kőolaj vezeték Vállalat egyes üzemrészlegeinél megalakították a munkástanácsot. A siófoki központban 1956. október 29-én alakult meg a munkástanács, amelynek elnöke Zachemszky Ferenc terhelt lett. 1956. október 30-án Nagykanizsán, a Central épületében megalakították a dunántúli kőolajipari vállalatok összevont munkástanácsát, amelynek feladata volt összefogni és irányítani az összes olajipari vállalatokon belül az ellenforradalmi megmozdulásokat. Ennek elnöke Majerszky Béla főmérnök, titkára dr. Laszy József vállalati jogtanácsos, vezetőségi tagjai Farkas Béla bányamérnök, Korim Kálmán geológus, Rosta Ferenc mérnök és Göncz István vegyésztanár, Várkony Rezső mérnök, Nagy Péter technikus, Kulik István tisztviselő, Falucskai Lajos mérnök, dr. Várszegi Lajos és Peti János terheltek lettek. A különböző munkástanácsok állandó, szoros kapcsolatot tartottak egymással. Ha valamelyik munkástanács a népi demokratikus államrend megdöntését célzó határozatot fogadott el, úgy ehhez a másik vállalat munkástanácsai rögtön csatlakoztak, végső soron Majerszky Béla által vezetett összevont munkástanács ezt szentesítette és annak gyakorlati kivitelezést adott. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a különböző termelő és egyéb olajipari vállalatoknál megalakult munkástanácsok legelső teendője volt, hogy a termelést leállítsák azzal a jelszóval, „míg a szovjetek itt vannak Magyarországon, olajat nem termelnek és szállítanak." Ezt a határozatot szentesítette 1956. október 30-án Nagykanizsán, a Central épületében összehívott és megalakított munkástanács is. A határozata értelmében először az olajszállítást szüntették meg, majd fokozatosan a termelést leállították. Az ellenforradalom leverése után ugyancsak ehhez a módszerhez folyamodtak, gazdaságilag akarták megbénítani az ország vérkeringését, amellyel céljuk az volt, hogy a Kádár-kormány megerősödését akadályozzák. E cél elérése érdekében több határozatot hoztak a termelés leállítására. Érintkezésbe léptek a nagybudapesti központi munkástanáccsal, melynek határozatait végrehajtották, beleértve az 1956. december 11—12-re hirdetett sztrájkot is. Az olajipar egész vonalán — teljes kapacitással — a termelés és az üzemeltetés 1957. január havában indult meg. Az ellenforradalom ideje alatt és után terheltek a káros politikai tevékenység mellett súlyos gazdasági károkat okoztak a népgazdaságnak. A szakértői bizottság jelentése szerint az alábbi károk keletkeztek:
