Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)
Csite András: Egy presztízsorientált nagybirtoküzem a
Ezen uradalmakat tehát joggal sorolhatjuk a nagybirtoküzemek sorába, piacorientált áttörés a napóleoni konjunktúra hatására jött létre. Nagy szerepe volt ebben a kedvező' piaci fekvésnek, egyrészt a pesti piac, másrészt a Duna közelsége révén. Meg kell említeni, hogy a birtokigazgató személye sem hatott annyira a piaci ösztönzők ellenére, mint Keszthelyen. 2. A mernyei uradalom képezi a másik típust a gazdasági aktorok között. Korszakunkban lényegében megmaradt a nagybirtok keretei között. Ezt a Köbli József által is leírt 29 kommercializált szféra szűkebbsége, a bor és kocsmái tatás, az úrbéres censusok magas részesedése jellemzi. A gabonakonjunktúra itt is érezteti hatását, azonban a nagybirtoküzemi átalakulás nem megy végbe, ehhez hiányzik a szervezési igény és a cselekvő aktor. 30 Itt érdekes vizsgálati feladat merül fel, mégpedig a jobbágyok piaci kapcsolatainak, a termelésszerkezet és a megművelt terület megváltozásának a feltárásával. Hipotézis szintjén megfogalmazható állítás, hogy az 1820—30-as években visszavett allodiális maradványterületek ekkor kerültek paraszti kezelésbe, mint a piacra termelt gabona fő vetési tere. 3. A Festeticsek keszthelyi uradalmának vizsgálatakor a többi uradalomtól eltérést az alábbi területeken tapasztaltunk: — az 1800—1801-től kezdődő gabonakonjunktúrába nem kapcsolódik be az uradalom, — a jobbágyok robotterhei és naturális szolgáltatásai nem nőnek, hanem pénzbeli megváltásra térnek át, — az 1800-as években a jövedelmek megugrását a különböző bérletekből, árendákból származó bevételnövekedés jellemzi, azaz az uradalom és a jobbágygazdaságok termelési kapcsolataiban, a korábban meglevő komparativitás csökken, helyét a szeparált üzemek pénzkapcsolatai veszik át. Keszthelyen tehát nem alkalmazkodnak a kínálat módosításával, bár az eladott gabona java a majorságban termett. Ezt három tényező figyelembevételével látom indokolhatónak: a) Az uradalom innovációs stratégiájának meghatározásakor, nem piaci, hanem a kormányzat részéről érkező informácók szolgáltak alapul. Az 1784-es gyapjúfeldolgozást védő merkantilista rendelet hatására, mintegy gazdaságpolitikai ösztönzésre, egyes nagybirtokokon megjelent a merinói juhtenyésztés. A háborús konjunktúrák és a békebeli visszaesések, ill. a merkantilista gazdasági intézkedések (védővámok, ipartámogatás) úgy tűnik rendkívüli mértékben befolyásolták a piaci mozgásokat. Keszthelyen is arról lehet szó, hogy széles gyapjútermelő vertikumot építenek ki az 1800-as évek elejére, melynek leépítése és áttérés a gabonára nagyobb költségekkel járt volna, mint a szemtermények értékesítéséből fakadó nyereség. 29 Köbli, 1985. 30 Witold Kula a 16—18. századi lengyel nagybirtok működésének elemzésekor az időszak végére vonatkoztatva olyan nagybirtokot ír le, mely jelentős majorsági területek mellett is bevételeinek 40%-át a kocsmáitatásból szerzi. Arra törekszik, hogy a paraszt jövedelmeinek minél jelentősebb részét a birtokon költse el, azaz a zártságot kívánja megőrizni. Kula, 1985.
