Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)
Turbuly Éva: Egy zalai köznemes, Deák László vagyoni viszonyai és gazdálkodása
Józsefnek volt itt néhány jobbágya. Szentháromság temploma mellett egy kápolnája volt, amit ez idő tájt építtetett Deák László. 32 15 évvel később fia azt kéri végrendeletében, ebbe a kápolnába temessék el apja mellé. A mindössze 5— 6 km-re lévő megyeszékhely közelsége lehetővé tette a megyegyűlésekre, törvényszékekre való bejárást, a kapcsolatok építését és fenntartását. Az 1783-ban készült inventárium és az 1789-es licitáció szerint a házban első szobát, szenellőt, és két hátulsó szobát írtak össze. Az árverésen a háztartás felszámolásakor a feleslegessé vált mobiliákat adták el 851 Ft értékben, ami jelentős összeg, beszámítva azt is, hogy az eltelt 7 év alatt minden elkopott, elhasználódott, a ruhanemű avitt, a prémekbe, posztóba moly költözött. Nem kerültek eladásra az inventáriumban felvett ékszerek, köztük egy aranyóra, ezüstözött habpipa ezüstlánccal, két pár kézre való aranycsat, 5 pár fülbevaló, 4 aranygyűrű, egyik gyémántos, ezüstóra, hat rend igazgyöngy. A családi ezüst több tucat evőeszközt foglalt magában, a hozzá tartozó merítőkanalakkal, húsvillákkal, sótartóval. Nem hiányzott az ezüst kávésibrik, cukrospikszis, hamwerő sem. Itt jegyeztek fel egy pár ezüstsarkantyút és 11 ezüst tetejű öreg gombot. A felsoroltak további sorsáról nem tudunk, az árvák halála után valószínűleg a tágabb család kezére kerültek. Megtalálhatók az inventáriumban a presztízs-bútorok, két srájbtis, amely nevével ellentétben háromfiókos tárolóeszköznek tűnik, számos almárium, egyikük a fegyverek számára, puhafa pohárszék. A tárolóeszközök között jelen van még a láda is. A díszes felvetett ágyak mellett szerényebb, cselédeknek való és tábori fekvőhelyeket találunk. A falakon nagy számban vászon és üveges képek. A presztízs ruhadarabok között első helyen álltak a damaszk lajbi arany paszománnyal, vörös selyem posztóból, ezüst szerszámra való férfiöltözet ruha, a hozzávaló ezüst- és aranygombos selyem övekkel, a violaszínű arany és selyemmel kevert munkára mente nadrággal, arany prémes selyem kalap. Az ünnepi öltözék részét képezte a már említett ezüst sarkantyú és a lószerszám, a rezes farmatring. Éppúgy mint Parraghy Lószlónál, itt is elmaradhatatlan a méltóságot és hatalmat jelképező ezüst gombos nádpálca. A női selyem kántusok és szoknyák felsorolása — talán a feleség korábbi halála miatt — kevésbé érdekfeszítő. Mindennapos étkezésnél cin tányérokat és tálakat, csontnyelű késeket használtak. A bor és szilvórium mellett ürmöst, savanyúvizet, rozsolicsot, kávét ittak. Parraghy Lászlóval ellentétben itt könyveket is találtunk, magyar, latin és német nyelvű imakönyvet, a Szentek Életét, Deák László használatára törvény- és aritmetikus könyvet. Bár Deák László iskoláztatását nem ismerjük, valószínű, hogy fia az ő nyomdokait követte, amikor 1787-ben Kőszegre került a Zalai nemes ifjak hagyományos iskoláztatási vonalát követve. 1795-ben végrendeletét ugyanitt írta meg, mint „Juvenis emeriti humanitatis Classis Szombathelyi Püspöki Levéltár. Szily: Canonica Visit. 1778. Egerszegi ker. 744. p. ZML. IV. l/g. Urbáriumok. Gébárt, 1769, 1779.
