Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Turbuly Éva: Egy zalai köznemes, Deák László vagyoni viszonyai és gazdálkodása

studiosi". Lányoknál a családban csupán az írni-olvasni tudás elsajátítására törekedtek. Erre utal, hogy 1786-ban a két árva otthoni kiművelésére, az alapismeretek elsajátíttatására adtak az instruktornak 30 Ft-ot. Ekkor László 11, nó'vére 12 év körüli lehetett. Másik bizonyítékunk a nyugtákon a vénlány nagynéni, Franciska aláírásai, amelyek jól mutatják, hogy éppen csak elsajátította, és ritkán gyakorolta az írás nehéz tudományát. Az inventáriumban felsorolt vasas ökörszekér, a háromlovas szekér, egy lógóskocsi és két fodeles kocsi, a három kocsis és egy lovász, a bó'rkocsiládák, kocsipárnák mutatják, hogy Deák László és családja is gyakran utazott hivatalos és családi ügyekben. A játszóasztalok, gyermekruhák és játékok, a sok gyerekholmi gondos gyermeknevelésre utaltak. A kérdés, hogy hova tűnt el a nagy vagyon, amely ha nem is hasonlítható Deák Gáboréhoz, a megyei elitbe emelte Deák Lászlót. Az 1795-ben, a koronázási ajándék kapcsán készített vagyonkimutatás Gébárton 1150 Ft-os évi jövedelmet tüntetett fel a Deák-árvák neve mellett, ami valószínűleg az éves zálogösszeggel volt egyenlő. Az ifjú Deák László 1785-ben írt végrendeletében meglehetősen homályosan, bizonyos ingó javakról rendelkezett.

33 Gyámját, Gábor fiát, Deák Ferencet felszabadította a szoros számadás kötelezettsége alól azzal, hogy sógoruk, Deák István és egy általuk választott harmadik személy jelenlétében köteles computust tenni a bevételekről és kiadásokról. A maradék summapénznek az összeg nagyságára való minden utalás nélkül kamatra való kihelyezését rendelte úgy, hogy a kamatok egyenlő részben illessék Franciska nagynénjét, annak testvérét Annát, és férjét Deák Istvánt. Haláluk után az alaptőke Deák Ferencre és gyermekeire száll át. Hogy a birtok továbbra is zálogban maradt-e, vagy eladták, nem tudjuk. A végrendeletet mindenesetre kihirdetése pillanatában megtámadta a fiscus képviselője, az Egerváry- és Bessenyei-rokonság is. Maguk az ingatlanok a későbbiekben sem tűnnek fel Deák Ferenc vagy fiai kezén. Végül néhány általánosabb, a család egészére vonatkozó megjegyzés. A családban sok tehetséges ember volt. Egy részük a szorosabban vett közigazgatás, mások, mint Péter adószedő, és László, a reáliák felé fordultak. Gyakori jelenség a kései házasság, a gyermeknemzés, ugyanakkor az agglegénység — -leányság —, magtalanság is. A családok továbbélése még nagyobb gyermekáldás mellett sem volt biztosított. A jó házasság László mellett apjánál és testvérénél, Gábornál is egyértelműen a vagyon- és kapcsolatszerzés fő eszköze volt. Személyükkel a felhalmozás folyamata lezárult, a vagyon szinten tartódott, sőt osztódott Ferenc, és testvére, József gyermekei között. Ok már a „készbe" születtek. Egy-két év katonáskodás, hivatalviselés után visszavonultak a közélettől. Vagyonukkal a hátuk mögött a hivatal vállalás nem volt számukra létkérdés. IV. 17a. Közgyűlési iratok, 1795. december 9.