Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Turbuly Éva: Egy zalai köznemes, Deák László vagyoni viszonyai és gazdálkodása

is. Az inventárium 974 Ft készpénzt és 707 Ft értékű kötelezvényt sorolt fel, amelynek éves interessé 47 Ft volt. Az alkalmazottak száma az évek folyamán nem, vagy csak 1—2 fővel csökkent. Messze kiemelkedett közülük nemes Palkó Imre számadó 100 Ft-os évi fizetéssel és a naturáliákkal. Mellette egy ispán, majorgazda, két hajdú, három kocsis, egy lovász, három béres, három juhász, gulyás, kanász, szőlőpásztor szolgált. A belső cselédséghez a majomé, szakácsnő, 2—3 szolgáló, később a kisasszony szobalánya tartozott. Annak ellenére, hogy a gabonatermés, a bortermés és az állatállomány is folyamatosan csökkent, a készpénzbevétel 1784-ben érte el a csúcsot: 1640 Ft-ot. Ebből 880 Ft-ot hozott a szemesgabona eladása, 203 Ft-ot a kintlévőségek utáni kamat, 161-et a bor, 127-et a gyapjúeladás haszna. A kiadásoknál a fizetések az előző évi szinten maradtak, mellettük a 169 Ft-nyi kamatköltség és a 154 Ft-nyi birkavásárlás jelentették a kiemelkedően magas költségeket. 50 Ft körüli összeget költöttek napszámra, ugyanannyit vasárukra, mesteremberekre. Az erogatio összértéke 1321, az aktívum 344 Ft. 1785-ben 354 Ft-ot fizettek ki ismeretlen céllal Deák Gábor gyámnak, 30 Ft-ot az instruktornak az árvák oktatására, 8 Ft-ot orvosra és gyógyszerekre. Az aktívum már csak 37 Ft, ami 1787-re 2 Ft-ra csökkent. A bevételek zöme, 700—900 Ft továbbra is a gabonaeladásból keletkezett. 100 Ft feletti a gyapjú és az állatok eladásából származó jövedelem, a kiadás oldalon azonban csaknem ugyanennyit adnak ki jószágok vételére. A boreladás lecsökkent, sőt érthetetlen módon bort és gabonát vásároltak. 1787-ben 13 évesen meghalt Rozália, László pedig Kőszegre került. Taníttatásának költsége évi 180—200 Ft között mozgott. Elmondható, hogy Deák László jól működő gazdaságot hozott létre, amely az önellátáson túl árutermelésre is berendezkedett. A nagyobb munkáknál, betakarításnál, begyűjtésnél és a földművelésben napszámosokat, részes munkaerőket is alkalmazott az uradalom. Gabonatermésben a majorsági hozam búzában 11-szeresét, rozsban 2,5-szeresét adta a kilencednek. Későbbi években ezt a számot már nem adták meg, valószínű, hogy termény helyett pénzben fizettek a jobbágyok. A saját bortermés valamivel alatta maradt az úrbéres járandóságnak. A visszaesés itt a gabonánál is nagyobb volt. A másik nagy jövedelemtermelő a juhászat volt, a 492 fős állomány azonban 1787-re 201-re csökkent, a jövedelem pedig 260 Ft-ról 100 Ft körüli összegre. Irtásokról nem tudunk, ami nem jelenti azt, hogy a majorsági területek egy része nem ilyen módon került-e a földesúr kezére. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy míg írásos forrásaink többnyire csak az úrbéres földterületet vették számba, Parraghy László és Deák László esetében is kiderült, a fóldvagyonnak kisebb hányada, és a jövedelemnek esetleg töredékét adta csak. Néhány szót a lakásviszonyokról, a lakás felszereltségéről, az életmódról. Deák László lakóhelye, Gébárt, szintén Egerváry-vagyon volt. Ma is néhány száz lelkes falu Zalaegerszeg közelében. 1778-ban a Cannonica Visitatio tanúsága szerint 104 lélek lakja. Deák László mellett Egerváry Imrének és Pais