Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István Zala megyei uradalmai

gazdasági szorgalmuk nagymértékben afelé fordult. Fuvarozással („fuorozás") vagy kereskedéssel csak ritkán foglalkoztak — a vagyonosabbak. Kedvező körülmény volt, hogy katonatartás az uradalom egyik helységét sem terhelte. Pölöskén a lakosok lélekszáma 471 volt, Bakon 395, Tüttösön 207, Náprádfán 229; a Tüttösön található néhány vend („vandalus") lakoson kívül valamennyien magyarok; ugyanígy a Barnák-pusztán élő 82 urasági cseléd. A 72 lelket számláló Kelénk-puszta kézműves lakosságának és a Félig-Bak pusztán élő 44 urasági cselédnek egy része viszont — többnyire magyarul is beszélő — német. Az egész uradalom lélekszáma tehát mintegy 1500 fő volt; valamennyien katolikusok. Templom nem volt az uradalomban, csak egy kis kápolna a Szentmihály filialisât képező Pölöskén; egyébként a szentlászlói ferences barátok vállaltak részt a lakosság lelki gondozásában, pl. Kelénk-pusztán. Ha pap nem is, tanító („mester") volt minden faluban. De csak néhány gyermek járt iskolába, inkább télen és tavasszal, s igen csekély haszonnal. Pölöskén a község háza adott otthont az iskolának — és a kocsmának. Mindenütt a tanító volt egyúttal a falu jegyzője (nótárius) is, akihez kérvények (instancia), útlevelek (passus) stb. ügyében fordulni lehetett, néhány krajcárért. A Kelénk-pusztán élő, saját házaikban lakó kézművesek többsége tímár, takács, kerékgyártó, szűcs, szűrszabó, asztalos volt. Pölöskén 1 kovács, 1 kerékgyártó, 3 takács volt található, Tüttösön, Félig-Bak pusztán nem volt kézműves, Náprádfán 3 jobbágy foglalkozott időnként gerencsérséggel, Barnák-pusztán az urasági cselédek közt volt 2 teknőcsináló, villát, lapátot faragó. Vendégfogadót, kocsmát, pálinkafőzőt, mészárszéket, esetleg boltot is, zsidók béreltek (árendáltak) az uradalomban: Pölöskén, Kelén-pusztán, Bakon, Náprádfán. Hogy ki volt a „téglás", aki az uradalom pölöskei és baki téglaégetőit üzemeltette, nem tudjuk. Ugyancsak ismeretlen a Barnak-pusztai molnár. A pölöskei uradalom esetében a táblázatos kimutatásokat nélkülöző 1813. évi helységleírásokban a jobbágyok falun belüli birtokainak (intravillanum) összkiterjedése csak helyenként van feltüntetve, éppúgy, mint az úrbéres illetőségüket (urbarialis competentia) képező szántóföldjeik és rétjeik összterjedelme a falun kívül (extravillanum). Ez utóbbiak mértéke e helységek urbáriuma szerint egy egész telek (sessio) után „20 hold szántó és 8 hektár szénát termő rét" — (kivéve a rossz földű Náprádfát, ahol szántóból 22 hold járt) —, az 1817. évi projectumokat (tervezeteket)is figyelembe véve azonban világos, hogy az „egész telek" csak számítási alapul szolgált, s az uradalom falvaiban ténylegesen féltelkes jobbágycsaládok éltek mindenütt: Pölöskén 40, Bakon 54, Tüttösön 30, Náprádfán 21 fél telkes jobb ágy család volt. Az uradalom összesen 145 (féltelkes) jobbágyháztartása az urbárium előírása szerint évente összesen 145 forint gazdapénzt kellett hogy fizessen földesurának; 721/2 itce vajat, 145 db kappant, ugyanannyi csirkét, 870 db tojást, 435 font fonást kellett adnia (urbarialis datia), 721/2 öl fát behordania, mintegy 18 hosszúfuvart teljesítenie — (amit az uradalom féltelkenként 8 napi, összesen 1160 gyalognapszámmal váltatott ki) —, valamint 7592 gyalogos napszámnak