Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István Zala megyei uradalmai

megfelelő3796 igás robotnapszámot kellett szolgálnia. Forrásainkban a gyalognapszám elsősorban számolási egység, mely közös nevezőre hozza a különböző eredetű munkaszolgáltatásokat; korántsem jelenti természetesen azt, hogy ne vettek volna igénybe ignásnapszámot (amely 2 gyalogosnapszámmal ért fel). További 928 gyalogos robotnapszámot nyilván zsellérek teljesítettek: így adódik ki az uradalomnak úrbéres roboterő gyanánt 1817-ben rendelkezésre állt 8250 gyalognapszám. A zsellérek által szolgáltatott robotmennyiség a pölöskei és a náprádfai gazdaságban 16—17%-os, a baki gazdaságban mintegy 6%-os volt, ebből következtetni lehet a zsellér lakosságnak a telkesjobbágysághoz viszonyított arányára is az uradalom gazdaságaiban. Számszerű konkrét adatokat a házas és hazátlan zsellérekről forrásaink nem szolgáltatnak. Az úrbéres földek termel vényeiből az uraságnak járó—kilencednek nevezett tizedrész (decima, dézsma) tekintetében annyit tudunk, hogy Pölöske, Bak és Tüttös készpénzben megváltotta és csak Náprádfa szolgáltatta természetben (in natura). Egy egésztelkes jobbágy tizedváltsága évi 4 Ft lévén, az uradalom féltelkesei feleannyit fizettek. Bak e címen összesen évi 108 Ft-ot, Tüttös 60 Ft-ot. (Papi tizedet Pölöske és Tüttös semmilyen formában nem adott; Bak évi 30 Ft készpénzzel váltotta meg a veszprémi püspökségnél, Náprádfa pedig évi 8 Ft 30 xr decimális árendát fizetett — a zágrábi püspöknek.) A pusztákat sem kilenced, sem tized nem terhelte. Az uradalom falvai közül Pölöskének 918 holdas, Baknak 192 holdas szőlőhegye volt. Hegyvámot kellett fizetni utánuk az uraságnak. A jobbágylakosság megélhetése szempontjából igen nagy jelentőségűek voltak az úrbéres állományukhoz nem tartozó, a földesúr által bérért (census) használatba engedett földek, rétek, amelyekért — rendszerint rövid lejáratú, néhány évre szóló szerződés (contractus) feltételei (conditio) szerint — pénzzel, terményrésszel, napszámmal kellett fizetni. A falu bikája tartására szolgáló „helység rétjét" mindenütt pénzért bérelték, náprádfai adat szerint 4 Ft-ért. Ugyanitt ugyancsak készpénzért adott bérbe az uraság kenderföldet, káposztásföldet. A pölöskei 13 hold kenderföldért viszont holdanként 8 gyalognapszámot kellett dolgozni. Szántóföldek bérbeadása termésük negyed részéért történt: Pölöskén 43 holdat, Bakon 390 holdat, Tüttösön 291 holdat béreltek így. Sajátos volt a náprádfai helyzet: itt a termés ötöd részéért ajánlott bérbe az uraság 600 holdat, de a föld soványsága miatt csak mintegy 100 holdat fogtak munka alá; a kiválasztott földdarabokat megművelés és a termés betakarítása után otthagyták, s ismét más részeket vettek munkába. A jobbágyság részére bérbe adott rétek: Pölöskén 7 hold, amelyért 56 gyalognapszámot dolgoztak, (de volt itt 30 hold „teleki rét" is: egykori irtások azon hányada, amelyet a földesúr — miután a felbecsült munkaráfordítást kifizette a jobbágyoknak — a telki állományukhoz csatolt az 1777—1778-ban történt első, majd az 1792—1794. években lefolytatott második házi határren-