Gazdaságtörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 34. (Zalaegerszeg, 1993)

Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István Zala megyei uradalmai

vári uradalomban — az 50 egészteleknek számított úrbéres állománynak megfelelően — 2626 igásrobotnapot jelentett. Minthogy a házas zsellérek az urbárium szerint évente 18 napi, a hazátlan zsellérek 12 napi gyalogrobotra voltak kötelezve, az uradalom 53 házas zsellére után 954 napi, 23 hazátlan zsellére után 276 napi, összesen 1230 napi gyalogrobotra is számíthatott. Míg tehát az elvárható úrbéres szolgáltatások mennyisége egyrészt az egésztelkek száma, illetve a házas és hazátlan zsellér személyek száma szerint számítódott, addig másrészt az úrbéres birtokok évi termésének bizonyos hányada illette meg az uraságot: A jobbágyság úrbéres terményadója volt — az egyház számára adott tized (decima, dézsma) mellett — a földesúrnak járó azonos hányad, amelyet kilencednek neveztek.

16 A szentgyörgyvári uradalom helységei a kilencedet természetben adták, de forrásaink nem a mennyiséget közlik, hanem — a gabona középárát véve — azt a pénzben kifejezett jövedelmet, amit a kilenced-gabona piacra vitele, eladása az uradalom számára jelentett: Szentgyörgyvár 156 Ft 30 xr, Zalaszentlászló 557 Ft 30 xr, Senye 351 Ft 45 xr; összesen 1065 Ft 45 xr.

17 Egyházi tizedet Szentgyörgyvár semmilyen formában nem adott; Zalaszentlászló és Senye pénzben fizetett a veszprémi püspökség sümegi pénztárába tizedárenda (decimalis arenda) gyanánt évi 5 Ft 30 xr-t, illetve 3 Ft-ot. (Mánd-pusztát természetesen sem kilenced, sem tized nem terhelte.) A jobbágyok által bírt szőlők után a szentgyörgyvári uradalomban nem bordézsma (azaz a bortermés egytizede) járt a földesúrnak, jóllehet a táblázatokban ez a kifejezés szerepel, hanem — mint a topográfiai leírások helyesen rögzítik: hegyvám (azaz előre megszabott bormennyiség). Ez a szentgyörgyvári 498 hold után 286 akó

18 volt, a zalaszentlászlói 293 hold után 180 akó. Középáron számítva az uradalom hegyvámjövedelme 933 Ft-ot tett ki. E dézsmaborral az uradalom kocsmáit látta el (provideálta) az uraság; a többi bort Szent Mihály napja (szeptember 29.) és Szent György napja (április 24.) között a parasztok maguk is kimérhették, vagy pedig Vas és Sopron megyébe vitték eladásra közepes minőségű boraikat. A szőlőművelős kezdetlegességére utal, hogy a karózás nem volt szokásban. A szőlőhegyet, ahol olykor más falubelieknek (extraneusok) is volt szőlőbirtoka, sövénnyel kerítették. Az elmondottak aiapján az uradalom úrbéres eredetű pénz-, illetve pénzben kifejezett jövedelmei így összegezhetők: gazdapénz 146 Ft, kilenced 1065 Ft 45 xr, hegyvám 933 Ft, összesen 2144 Ft 45 xr. Ehhez járul még a földesurat illető halászati jog bérbeadása a—főleg rákászó —jobbágyságnak Szentgyörgyváron és Zalaszentlászlón, összesen 62 Ft-ért, vagy a méhek tartásának engedélyezése fejében Szentgyörgyváron és Senyén beszedett, összesen 2 Ft 30 xr raj-cenzus. A cenzus-földekért és cenzus-rétekért helységenként szerződésileg kikötött 1S Minthogy azonos hányadról ( 1/10) volt szó, ezt is gyakorta mondták dézsmának. 17 xr = a krajcár jele a német Kreuz (kereszt) jeléből. Egy krajcár: a forint hatvanad része. 18 1 akó = 50,8 liter