A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

is. Egész nap nem ettünk, folyton talpon voltunk, ki is fáradtunk nagyon. Éjféltájban értünk Fischamend [helyesen Schwandorf] kis városhoz, mely mellett láttuk a tábort tűztől világítva. Megörültünk, hogy most már megnyugodhatunk, kapunk enni. Nem úgy lett, a tábor üres volt. Azért gyújtottak tüzeket, hogy az ellenség higyje, hogy ott a seregünk, pedig az visszavonulásba volt. Nekünk be sem lett szabad menni a táborba, hanem reggelig éhesen,, fáradtan kívül őrködni, s ha az ellenség jönne, visszatartani. Keserves, s hosszú éjjel volt az. Reggel is anélkül, hogy egy falatot ehettünk volna, tovább kellett mennünk, vissza hazánk felé. [...] Egész nap mentünk más vidéken át, mint jöttünk, csak estefelé értünk községbe, hol a táborunk volt. Első dolgunk volt beszámolni, hány emberrel érkeztünk meg a táborba, kitűnt, hogy ötödfélszáznál kevesebben. Legnagyobb része embereinknek az éhségtől, fáradságtól elgyötörve kidőlt útközben a sorból, s többé sohasem láttuk őket."

180 A megfogyatkozott, elcsigázott, kiéhezett zászlóalj október 31-én este érkezett meg az Árvay által említett köpcsényi táborba.

181 A Simunich elleni „expedíció" A zászlóalj Köpcsénybe érkezésével nagyjából egyidőben kapta Kossuth a pozsonyi főhadiszállásán a hírt, hogy Simunich osztrák tábornok északról előretörő serege elérte Nagyszombatot és Pozsony megtámadására készül. Simunich még október 22-én, a Jablunkai-szorosnál tört be az országba. Előrenyomulása közben Kosztolnánál október 28-áh tüzérsége szétugrasztotta az Ordódy őrnagy vezette és csak kevés sorkatonaságból, zömében Nyitra megyei nemzetőrökből és népfelkelőkből álló magyar sereget. Nagyszombatra bevonuló serege mintegy 5000 gyalogosból, 200 lovasból és két üteg ágyúból állt.

182 Miután ekkorra már Móga leköszönt a fővezérségről, az e posztra kiszemelt Görgey Artúr vezérőrnagy pedig még nem érkezett Pozsonyba, Kossuth maga intézkedett (még október 31-én éjszaka): utasítást küldött Köpcsénybe, hogy 8000 ember és három üteg (22 ágyú) haladéktalanul induljon meg Guyon ezredes vezetésével Simunich ellen. Egyidejűlég rendeletet küldött a Lipótvárba visszavonuló Ordódynak is, hogy a vár védelmében nélkülözhető katonasággal, valamint Beniczky kormánybiztos és a környékbeli megyék nemzetőreivel zárja el Simunich visszavonulási útvonalát.

183 Amint éjféltájban megérkezett Kossuth rendelete Köpcsénybe, riadót vertek és a ,,sereg jobb része és legjobb tisztjei" — köztük a 7. honvédzászlóalj — azonnal megindultak Pozsonyba, ahová másnap, november 1-én reggel 6 óra körül meg is érkeztek.

184 Akkorra már Görgey is Pozsonyba érkezett és átvette a főparancsnokságot. Mielőtt a Köpcsényből jövő csapatokat elindította volna Simunich ellen, a pozsonyi Zöldfa vendéglő előtt szemlét tartott felettük, öccsének visszaemlékezése szerint az egyik honvédzászlóalj — a 7. volt az! — soraiban egy ismerősön akadt meg a szeme. „Te is itt vagy, Pisti?! — Gróf Starhemberg Pista volt, bátyámnak a Nádor-huszároknál volt jó pajtása. [...] Egy elkényeztetett úrfi, ki egy úri vagyont vert el az ezrednél, és — mondhatná némi túlzással az ember —, soha életében gyalog nem járt. „Itt vagyok én is, tábornokom! Eddig nem sokat gyalogoltam, most megpróbálom ezt is" — válaszolta Görgeynek a 7. honvédzászlóalj századosa.

185