A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

melyen átkelnek, hiányoznak a lovak".

100 Szeptember 9-én Csány Letenyén volt — így nem tudott a 7. zászlóalj Nagykanizsára érkezéséről —, innen írta Batthyánynak: „a 7-ik honvéd zászlóalj ma érkezend Kanizsára, azt tartalék seregül kell használnunk, mert még fölszerelve nincsen, a szíjjazat hiánya miatt töltényeit sem tudja eltenni".

101 Csány aznap írta a belügyminiszternek, hogy a harc kitörése esetén a nemzetőrök által korábban lefoglalt 560 rőfnyi posztóból a 7. honvédzászlóalj számára fog köpenyeket készíttetni.

102 Időközben hírét vette Csány a zászlóalj Kanizsára érkezésének, mert szeptember 9-én „éjfélben" már így írt: „A hetedik zászlóalj már Kanizsán megjelent, ez képezi tartalék seregünket, de szíjjazata hibás, lövésbe nem gyakoroltak, azonban a jó akarat bennük nem hiányzik."

103 A horvát betörés elhárítására szervezett drávai hadtest a 7. honvédzászlóalj Kanizsára érkezésének idején a következő alakulatokból állt: az Ernő gyalogezred 3. zászlóalja, a 60. Wasa gyalogezred 1. zászlóalja, a Sándor huszárezred 4 osztálya, a Miklós huszárezred 6 százada, az 1. (pesti) és a 7. honvédzászlóalj, egy lovas-, és egy gyalogüteg, továbbá egy-egy zászlóalj zalai, borsodi és tolnai nemzetőr. A sorgyalogság két zászlóaljának létszáma legfeljebb (erősen kerekítve) 1200, a két honvédzászlóaljé 1600, a 3 nemzetőrzászlóaljé 3000, végül a 10 osztály huszárságé kb. 1000 fő lehetett, és mindössze 12 db ágyujuk volt.

101 Miután a hadtest főparancsnoka, Teleki Ádám tábornok szeptember 9-én tudatta Csánnyal, hogy ellenséges támadás esetén harc nélkül vissza fog vonulni, Csány kormánybiztos borúlátóan írta szeptember 10-én a miniszterelnöknek: ha már a sorkatonaságban sem lehet bízni, mire fog menni az esetleges harcban a nemzetőrséggel és a „két honvéd zászlóaljjal, melyek közül az egyik fölszerelve és fegyvere kezelésébe begyakorolva nincsen" ?!

105 Közben szeptember 8—9-én — arra a hírre, hogy Jellacic megkezdte felvonulását Magyarország ellen, és fő erőit Varasdon koncentrálta — a nemzetőrökből és népfelkelőkből álló magyar előőrsöket sorkatonaság váltotta fel, a Légrádot megszállva tartó Wasa sorgyalogság a Dráva mögé vonult viszsza, a többi alakulatot pedig Letenyén és Nagykanizsán vonták össze. Szeptember 10-én este Csány a zászlóalj és századparancsnokokkal haditanácsot tartott Letenyén, ahol az a döntés született, hogy Jellacic támadásakor a magyar sereg az egész vonalon visszavonul.

100 1848. szeptember 11-én hajnalban Jellacic 51 117 emberből, 1902 lóból és 48 ágyúból álló horvát hadserege megindította a támadást Magyarország ellen.

107 Szeptember 11—12-én a többszörös túlerővel szemben álló, az uralkodó és Jellacic felhívásai nyomán, valamint a kormányválság hírére elbizonytalanodó magyar katonai vezetés a legkisebb ellenállás nélkül vonta vissza csapatait előbb Nagykanizsára, majd onnan Keszthelyre.

108 A 7. honvédzászlóalj szeptember 12-én Kiskomáromig vonult vissza. Itt tartották aznap délután — amint Szekovics írta — az „első tűzgyakorlat"-ot, ám a „vaklövési gyakorlat" alkalmával az egyik honvéd töltényei közé éles lőszer keveredett, és baleset történt: agyonlőtte a helybeli szakácsnét, a tiszttartót pedig megsebesítette.

109 Szeptember 13-án a miniszterelnök felszólította Csányt, hogy „az ellenség előnyomulásának férfiasan ellenállani, ha pedig ez, annak sokasága miatt célszerűen nem történhetik, eszélyesen visszavonulva a fegyveres erőt Veszprém tájékára, mint legcélszerűbb helyre, hová kb. 10 000