A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
önkénytes nemzetőr, hat század huszár, és mintegy 30 ágyú már indulóban van, öszpontosítani szíveskedjék". 110 Szeptember 14-én Csány jelentette a miniszterelnöknek, miszerint Teleki tábornok „saját és tisztikara nevében kinyilatkoztatta, hogy ő Jellasich ellen harcolni nem fog". A sorgyalogság, a huszárság és a tüzérség neki engedelmeskedik, csupán az 1. és a 7. honvédzászlóalj, valamint 200 fehérvári önkéntes áll teljes bizalommal a kormány oldalán. (A nemzetőrséget Csány még a horvát támadás megindulásakor hazabocsátotta.) Ezek után Csány azt tervezte, hogy „ezen két honvédzászlóaljjal, melyeknek egyikének szíjjazata hiányzik, és a fehérvári önkéntesekkel, ha Jellasich a nádori parancsnak nem engedelmeskedik, holnap innét Veszprém fele meg fognak indulni". 111 A szeptember 15-én tartott haditanácsban azonban Csány mellé állt a huszárok tisztikara, kijelentették, hogy ők „hátrálni többé ok nélkül" nem ^fognak, és ha kell, készek harcolni. A haditanács határozata alapján másnap, 16-án küldöttség kereste fel Jellacicot. Itt megtudták, hogy a horvát hadseregnek valóban nincs uralkodói parancsa a Magyarország elleni támadáshoz. Ezzel, noha a főparancsnokság ugyan továbbra is Teleki kezében maradt, de a magyar sereg felbomlásának közvetlen veszélye elhárult. 112 Csány még a szeptember 15-én, éjfélkor kelt levelében panaszolta a miniszterelnöknek, hogy „törzstisztjeink nincsenek. Az én tapasztalásom szerint gróf Lázár első honvéd zászlóalj őrnagyja tökéletessen bé tölti helyét, a hetedik zászlóaljnál nem létez törzs tiszt, mind a két zászlóalj fő parancsnokságával gróf Lázár őrnagyot bíztam meg. Jelenleg nagyon kívánatos volna a hetedik zászlóaljhoz is egy őrnagy, ha Zinner százados és eddigi ideiglenes parancsnoka a zászlóaljnak, talán fiatalsága miatt nem alkalmaztatnék őrnaggyá, Ordódy századost az első honvédi zászló aljtól merném amahoz mint régi jeles szolgált embert őrnagynak ajánlani, ezzel a honvéd zászlóaljak szelleme hatalmas emeltyűt nyerne". 113 Batthyány szeptember 17-én válaszolta Csánynak, hogy „Ordódy Kálmánt addig is, míg a főherceg nádornak megerősítés végett felterjeszthetném, a 7-ik zászlóaljhoz őrnaggyá kinevezem". 114 Két nappal később, szeptember 19-én — a nyugalomba vonult Petók őrnagy helyére — mégis Zinnern Károly századost nevezte ki Batthyány a 7. honvédzászlóalj parancsnokának. 115 A drávai magyar hadtest zöme szeptember 13. és 18. között Keszthelyen táborozott. A 7. honvédzászlóalj — mind Szekovics naplója, mind Árvay viszszaemlékezése szerint — szeptember 17-én Tapolcára vonult vissza. Másnap, 18-án azonban — Árvay emlékezete szerint arra a rémhírre, hogy Jellacic mégis a Balaton északi partján vonul tovább — visszatértek Keszthelyre. 110 Közben, szeptember 16-án a képviselőház felszólítására a táborba induló István nádor utasította Csányt és Teleki tábornokot, hogy „a parancsa alatt levő fegyveres erőt Veszprém felé összehívni ne késsék". 117 Útban a tapolcai tábor felé, szeptember 18-án Veszprémben ismét úgy rendelkezett a nádor, hogy „fegyveres erőnk Tapolcáról ide Veszprémbe vonuljon". 118 Aznap, a Tapolcára való indulás előtt a keszthelyi táborból írt Csány a nádornak, hogy a kapott parancs szerint elhagyják Keszthelyt, jóllehet a sereg harci kedve igen nagy, és arra számítanak, hogy Tapolcánál meg fognak ütközni. Csány jelentése szerint a magyar hadtest alig 4100 emberből és két ágyúütegből állt. (1000 huszár, 1200 sorgyalogos, 228 fehérvári önkéntes, az 1 honvédzászlóalj 750 és a
