A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

Mivel Zala megye az Ernő gyalogezred és a Radetzky huszárezred toborzó-kiegészítő területe volt, a legtöbben ennél a két ezrednél teljesítettek szolgálatot. Örmesterségig azonban csak ketten vitték, négyen káplárként, kilencen közemberként szereltek le a 10—15 éves szolgálat után. A hosszú ideig katonáskodók fele (8 fő) a leszerelés után nem keresett vagy nem talált munkát magának, így leginkább nekik jött kapóra a honvédtoborzás. A Zalaegerszegen gyülekező önkénteseket Ihász főhadnagy ideiglenes sza-. kaszokba osztotta be, „minden szakasz számára nevezett ki négy tizedest, az egész csapat számára pedig egy őrmestert, ki előbb Ihász Danival együtt szolgált, régi katonaviselt ember volt", ő kezdte el az újoncok kiképzését. „Mikor így be lettünk osztva" — emlékezett vissza Árvay Sándor — „egy délután, napiparancs után így szólott hozzánk főhadnagyunk: „Fiúk, most már elegen vagyunk ahhoz, hogy valamit kezdjünk. Én elvezetlek benneteket Muraközbe, ahol Csány László, a kormánybiztos nemzetőr serege van, kérek tőle fegyvert számotokra, felfegyverkezünk és betörünk Horvátországba, elfogjuk Jellasicsot és a horvát lázadásnak véget vetünk." Mi természetesen a legnagyobb lelkesedéssel fogadtuk az ajánlatot, s azonnal akartunk indulni. Ihász Dani rendelkezett, s harmadnap el is indultunk."

21 Az alig 125 fős kis csapat Szekovics Pál naplója szerint június 20-án indult el „minden fegyver s ruha nélkül Bán Sándor hadnagy úr vezérlete alatt Muraközbe a horvátok ellen."

22 A képtelen vállalkozás végkifejletét Árvay és Szekovics egybehangzóan .örökítették meg. Az első napon Söjtörig jutottak el, ott töltötték az éjszakát. Másnap, június 21-én reggel az Oszterhuber család „királyi reggelivel" látta el az egész csapatot, majd elindultak Letenyére. Miután a legtöbb útjukba eső kocsmánál megálltak, csak késő délután értek rendeltetésük helyére. „Letenyén" — amint Árvay írta — „a vendéglő előtt parancsnokunk felállította csapatját, s Csány Lászlóhoz — ki a vendéglő ablakán lenézett, s kérdezte, miféle csapat ez — felment jelenteni, hogy az alakuló 7. honvédzászlóalj már felavatott újoncai, s hogy miért vezette oda, hogy Jellasicsot elfogják, s az illir lázadásnak véget vessünk. Csány megparancsolta, hogy azonnal visszavezesse csapat ját Egerszegre, s iparkodjék azt kiegészíteni, a további parancsot pedig majd a minisztériumtól fogja megkapni (...) Az éjet ott töltöttük Letenyén, s másnap korán reggel, mint a vert had, lehangolva, búsan indultunk vissza." Június 22én Söjtörön keresztül kocsin utaztak vissza Zalaegerszegre, s még aznap éjjel oda is értek. Árvay szerint „többé nem volt a csapat az előbbi lelkes fiatalság", megszégyenülve érezték magukat.

23 A szombathelyi toborzás A május 16-i felhívásban kijelölt másik hadfogadóhely, Szombathely mezőváros tanácsülése május 22-én tárgyalta meg a miniszterelnök május 18-án, 215. sz. alatt kelt felszólítását, amely elrendelte, hogy Szombathelyen, „mint kijelelt egyik toborzási középponton, a toborzás haladéktalanul megkezdessék; az e tárgyban átküldött felhívások a leggyakoroltabb gyülhelyeken kiragasztassanak, a lelkesedés s a haza szolgálata iránti buzgalom előidézése és felfokozása népszerű egyének által eszközöltessék!" A tanácsülés utasította a város tisztviselőit a miniszterelnöki utasítás végrehajtására, és a helybeli hadfogadó kormánnyal való kapcsolatfelvételre.

24 Vas megye képviseleti bízott-