A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
mánya három nappal később, május 25-i ülésén foglalkozott először ezzel az üggyel. Itt olvasták fel a miniszterelnök, illetve a belügyminiszter május 19-i és 20-i levelét, amelyek szerint „az önkénytes táborhoz leendő toborzásra megjelenők hadfogadó tisztek, úgy a besorozandók ellátása iránti intézkedés, úgy egy polgári biztos nevezése" rendeltetett. A bizottmány polgári toborzóbiztossá nevezte ki Sághy Mihály ügyvédet, a felveendő újoncok ellátásának megszervezését pedig az ülésen elnöklő Zárka Sándor másodalispánra bízta. 25 Másnap, május 26-án kelt az a szombathelyi tudósítás, amely beszámolt a toborzás első óráiról is: „Az önkénytes sereg gyűjtésére is célszerű intézkedés történt. Toborzóbiztosul Sághy Mihály neveztetett ki, és már Szombathelyt a toborzók zászlóval és zenével, buzdító dalokkal húzódnak végig az utcákon. Tegnap óta e kis városban hatvan állott be, sokan a tanuló ifjúság közül. Legközelebb a falakon fogják hangoztatni a hazának felhívó szózatát." 26 A következő napokban a megye más településein, így pl. Sárváron, Meszlenben és Szenttamáson is kezdetét vette a toborzás. A toborzó tisztek mellett egy őrmester és tíz további polgári toborzóbiztos tevékenykedett — az ő feladatuk főként a vidékiek „mozgósítása" volt. 27 A részletes utasítás hiánya Vas megyében is fékezte a toborzást. A megye első alispánja május 28-án írt levelében a hadügyminisztertől kért sürgős intézkedést: „Szombathely város kebelében lévő toborzó tiszt Sághy Ferenc Erneszt főherceg ezeredbeli hadnagy úr, az önkéntesek besoroztatása iránt még semmi rendelvénnyel ellátva nincsen, Hadügyminiszter urat hivatalosan kérem, hogy a sürgető szükség tekintetéből őtet annál is inkább utasítani méltóztassék, miután az önkéntesek száma napról napra inkább szaporodik. Az önkénteseknek a 8xr[krajcár]-nyi napi béren felül a kenyér részlet jár-e, a fölavatási díj mikor és hol fizettetik ki, úgy a vidékre toborzás végett kiküldött egyéneknek zenére, s egyéb költségekre mily mennyiség lészen kiadható, előre meghatározva nem lévén, nehogy e részben fönakadás történjék, önt kérem, hogy engem e részben kimerítő tudósítással ellátni, s egyúttal az esküi mintát is elküldeni méltóztassék." 28 Május 31-én, egy a belügyminiszternek címzett levélben számolt be az első alispán a toborzás addigi eredményeiről és a megoldatlan gondokról. E szerint a toborzás első hetének végére „az önkéntes besorozottak száma" 90 főre szaporodott, és mivel az elszállításukról még nem érkezett rendelet, az alispán úgy intézkedett, hogy Pestre küldik őket: a megye határáig szekéren, onnan Győrig gyalog, majd Győrből Pestre a Dunán gőzhajón. 29 Másnap, június 1-én a toborzóbiztos, Sághy Mihály „hivatalosan jelentette, hogy az önkéntesek száma már 100-ra emelkedvén", és „azok hová előbb leendő elszállítása iránt rendelkezést kért". A képviseleti bizottmány, némiképpen módosítva az alispán határozatát, úgy döntött, hogy az önkéntesek „a helbeli nemzet őrseregbeli polgárok felügyelete alatt szekereken szállíttassanak Győrig, s onnan a gőzhajón Pestre," Zárka Sándor főhadnagy vezetésével. A megye pénztárából kiutalták a toborzásra eddig elköltött 715 forint 40 krajcárt, a jövőre nézve pedig elhatározták, hogy minden önkéntes besorozása alkalmával a polgári biztos a hadipénztárból 2 forintot vehet fel. 30 A vasi alispán június 2-án értesítette a miniszterelnököt, hogy aznap útnak indították Pestre a besorozott honvédeket. 31
