A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
A Zala megyei toborzás A zalaegerszegi hadfogadás a felhívást követően mintegy három hetes késéssel, június 5-én vette csak kezdetét. Zala megye állandó bizottmánya ugyan már május 22-i ülésén megtárgyalta Szemere Bertalan belügyminiszternek a május 16-i toborzási felhívást kiegészítő rendeletét, de csupán a polgári toborzóbiztos és a beavató orvos kinevezéséről, valamint az újoncok élelmezéséről és elszállásolásáról intézkedett. A tényleges toborzás részletes utasítás és hadfogadótiszt hiányában egyelőre nem kezdődhetett meg/' A megyeházán főként amiatt uralkodott tanácstalanság, mert nem érkezett hivatalos rendelet arról, hogy a felvett újoncok meddig maradnak a megyeszékhelyen, és belőlük hol és mikor állítják fel az új alakulatokat. A zalai megyevezetés így az első napok jelentkezőit a pesti hadfogadóhoz irányította. 5 A Pestre utazást tudták csak tanácsolni a „Zala megyei önkénytes csapat" keszthelyi vezetőinek is, akik május 27-én érkeztek Zalaegerszegre, azzal a céllal, hogy engedélyt és felhatalmazást kérjenek a toborzás megkezdéséhez. 6 A zalai toborzásban kezdettől fogva kezdeményező szerepet játszó „Zala megyei önkéntes csapat" megalakulására így emlékezett vissza az egyik alapító tag, Kassa Lajos, a keszthelyi Georgikon hallgatója: „Nemzetőrség állítása lépett mindenütt folyamatba, s mint máshol, úgy Keszthelyen is a fiatalság, a „Georgikon" gazdasági intézet növendékei, az úgynevezett „praktikáns urak" ragadták meg a kezdeményezést, kik még a korosabb polgárokat is beiratkozásra tudták lelkesíteni. A szervezkedett nemzetőrség katonai gyakorlatokat tartott, csákót, esetleg sapkát és vászonkabátot igyekezett viselni mindenki. A gazd[asági] intfézet] ifjúsága [.. .] tanulását hanyagolni, s a rendes órákat mulasztani kezdette, míg végre egy napon Reischer Endre int[ézeti] tanár lelkesítő fölhívására [...] oly lelkesedésbe jött a georgikoni ifjúság, hogy azonnal késznek nyilatkozott könyveit félretenni, s ezek helyett fegyvert fogni a veszélyben forgó haza védelmére. így határoztatott el ápr[ilis] hó utolsó napjainak egyikén egy önkénytes csapat felállítása, mely önkénytes csapat „Zala-megyei önkénytes csapat" címen egy nap alatt szervezkedett. Szabad választás útján vezénylőkké lettek: Kassa Lajos, Szekovics Pál és Meleg Jenő. [...] A csapat száma a keszthelyi gymn[ázium] növendékei, s a vidéki társadalom minden elemeivel rövid idő alatt 200 főre szaporodott. [...] Gróf Festetics Tasziló szintén lelkesen támogatta, anyagilag segítette, s fegyverrel szerelte föl az egész csapatot". 7 A miniszterelnök május 16-i felhívására a csapatból többen — amint Szekovics Pál írta: „24 gazdászati gyakornokok, Keszthelyen aláírtuk magunkat hazánkért 3 évig, mint honvédek szolgálni". 8 Bogyay József főszolgabíró szerint május 24-én történt az eset. A „fiatalság kinyilatkoztatta azt, hogy a miniszteri felhívás alapján hazánk védelmére fegyvert fogni készek, [...] sőt 40-en egymásnak kezet adva, egyik a másikát lekötelezték. [...] Ezen 40 főbül álló fiatalság minden áron zászló alá esküdni kíván". 9 Május 25-én a keszthelyi templomban történt meg az önkéntesek zászlószentelése. A fehér selyemből készült, nemzetiszínű lángnyelvekkel szegélyezett zászlót, amelynek egyik oldalát a nemzeti címer, a másikat Mária és Jézus képe díszítette, a város „lelkes hölgyei" készítették. (Feltételezhető, hogy ezt — a későbbi formai előírásoknak is megfelelő — zászlót használta azután a 7. honvédzászlóalj is.) 10
