A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

MOLNÁR ANDRÁS: A 7. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE

Május 26-án Takó János, az önkéntesek vezetője, Reischel Endre és Bogyay József főszolgabíró társaságában Kiskomáromban, majd Kanizsán próbált találkozni Csány László kormánybiztossal, hogy tőle kérjen segítséget az önkéntesek elszállításához, és a toborzás kiszélesítéséhez. Csányt nem találták a megbeszélt helyeken, ezért Bogyay főszolgabíró értesítette a történtekről és a keszthelyi fiatalok szándékáról, kéréseiről a kormánybiztost. Kérte egyúttal, hogy szíveskedjék „egyik toborzó tiszt urat Zala Egerszegről minél előbb Keszthelyre ált rendelni, ki megtévén a teendőket, közakarattal a táborozáshoz foghatnának".

11 Ekkor következett a keszthelyi önkéntesek május 27-i sikertelen egerszegi útja, amely után elhatározták, hogy fölutaznak a fővárosba. Erre azonban mégsem került sor, mert közvetlenül a tervezett elutazás előtt, június 6-án megérkeztek Keszthelyre az előző napon Zalaegerszegen megkezdett toborzáson beavatott önkéntesek, hogy csatlakozásra bírják a keszthelyi fiatalokat is.

12 Időközben a miniszterelnök intézkedett a toborzás akadályainak felszámolásáról: május 30-án rendeletben tette közzé a honvédek zászlóalji gyülekező helyeinek jegyzékét (ez a Pesti Hírlap-ban június 2-án jelent meg), május 31-én kelt levelében pedig arról értesítette Zala megyét, hogy a hadfogadó tiszt és á részletes toborzási utasítás már ide is elindult, és addig is, amíg ezek megérkeznek, a megye ne Pestre, hanem Szombathelyre, az ott alakuló 7. honvédzászlóaljhoz küldje a jelentkező önkénteseket.

13 Az ígért hadfogadótiszt, Ihász Dániel, a 48. Ernő gyalogezred főhadnagya és a miniszterelnök kísérőlevelével küldött toborzási utasítás 1848. június 5-én érkezett meg a zalai megyeszékhelyre. A toborzási utasításból világosan kiderült, hogy az önkéntesek jelentkezését nem kötik semmiféle vagyoni cenzushoz: „Ezen nemzetőrseregbe mindenki beléphet, ki tökélletes egésséggel bír és minden hadi szolgálatra alkalmatosnak találtatik", csupán 18 és 40 év közötti, és legalább 5 láb 2 hüvelyk magas legyen. A megye állandó bizottmányának ülése azonnal elrendelte a toborzás haladéktalan megkezdését, a megye pénztárából kiutalták a toborzáshoz szükséges kölcsönt, és gondoskodtak a felfogadandó önkéntesek szállításáról. Egyúttal a toborzási utasítás egyik pontjának megváltoztatását kérték a hadügyminisztertől, nevezetesen: szállítsák le az előírt magasságot, mert Zalában többen is vannak, „leginkább a műveltebb osztályból oly egyének", akik alacsonyabbak.

Vl A június 5-én délután kezdődött zalaegerszegi toborzás első óráira így emlékezett vissza Árvay Sándor, az akkor 22 éves ügyvéd, akit elsőnek jegyeztek be aznap a 7. zászlóalj helyi „Avató Jegyzék"-ébe:

15 „ebéd után Egerszegen az Aranybárány fogadó kávéházban ültünk többen fiatal emberek, mikor egyszer zeneszó mellett Ihász Dani Ernő ezredbeli hadnagy, kezében rövidnyelű nemzeti zászlóval betörtet a kávéházba, ránk kiált: „No fiúk, hadd lássam, ki a legény a csárdában, ki mer felcsapni honvédnek?" Elmondta, hogy gróf Batthyány Lajos miniszterelnök őt a 7. honvédzászlóaljhoz főhadnagynak kinevezte, s megbízta, hogy kezdje meg a toborozást Zalában, hol a 7. honvédzászlóalj fel lesz állítva. [...] Mi, a jelenvoltak természetesen azonnal felcsaptunk, mintegy hatan voltunk, s azonnal Ihász Danival cigányzene mellett a várost megjártuk toborozva, estvére kelve már közel harmincan voltunk honvédek".

16