A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

Rezsny Imre őrnagy, zászlóaljparancsnok Martinkovics Károly százados Kozma Rudolf százados Oszterhueber Péter százados Kecskeméthy Albert százados Pirovits Károly százados Bolemann Adolf százados Farkas Géza főhadnagy Pserhoffer Dávid főhadnagy Balogh Gábor főhadnagy Königmayer János főhadnagy Bogyai József főhadnagy Mocsáry János főhadnagy Tóth Károly hadnagy Paty Mihály hadnagy Kerkápolyi Balázs hadnagy Sipos Endre hadnagy Böröndy Lajos hadnagy Szekeres József hadnagy Schik István hadnagy Darázs Farkas hadnagy Derencsény (Dercsényi?) Antal hadnagy A névsorban nem szerepel a július 7-én századossá kinevezett Németh János, akit közben áthelyeztek az 56. zászlóaljhoz és Svastics Károly főhadnagy az augusztus 30-án kinevezettek közül pedig Ács Ferenc hadnagy. A zászlóalj tisztikara a hátralévő egy hónapban még két ízben változott; a fegyverletételek után Komáromba menekült tisztek közül szeptember 4-én Vittmann Antal hadnagyot, 14-én pedig Szigethi Zsigmond hadnagyot osztották be szolgálattételre az 56. zászlóaljhoz. Szeptember 20-án a vár feladása ügyében tartott haditanácson a zászlóalj nevében Oszterhueber Péter százados vett részt, s a kapituláció ellen nyilatkozott. Klapka ugyanis ebben a haditanácsban terjesztette elő azon indítványát, hogy helytelen továbbra is az egész országnak adandó engedményeket kérni a vár feladásáért; hanem csupán a várőrség szabad elvonulását és tagjainak büntetlenségét kell kikötni. Szeptember 27-én Klapka és Haynau megkötötték az erről szóló megállapodást. Ennek értelmében a várat október 2—4. között adják át a cs. kir. csapatoknak. Az elsáncolt, Duna jobb parti táborban lévő csapatok, így Rakovszky hadosztálya is, október 2-án tették le a fegyvert. A fegyverletétel október 2-án délután 4 órakor, Klapka jelenlétében történt. És itt adjuk át a szót a zászlóalj krónikásának, Tóth Károlynak: „Ekkor hangzott el az utolsó vezényszó: »f egy vert gúlába!« A tölténytartókat és bornyúkat a szuronyokra függesztették. A fegyvergúla közepére pedig a Királyrévnél megvédett zászlót helyezték. E lélekrázó jelenetre a honvédek a szuronyok közé temetett zászlóra rohantak. Lobogóját darabokra tépték; foszlányait pedig drága ereklyeképpen egymás között kiosztották. — A fegyverlerakás feltételei szerint a Duna-hídfői sáncokból és erődökből kivonuló fegyvertelen honvédek-