A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

kel együtt éjszakára az 56-ik zászlóalj embereit is a belső vár déli oldalához vezették. A gyászmenet után ott virradt rájuk a legszomorúbb nap. Korán reggel kezükbe nyomták a kísérőlevelet és az ellenségtől kapott alamizsnát. — A végkielégítés után szótalanul elindultak és sorrendben haladtak a hajóhídon át a Duna-hídfői sáncok külső vonaláig. — Ott azután a [korábban] megvert cernírozó [körülzáró] csapatok előtt búcsúkönnyek között elszéledtek, hogy hazamenjenek a hazátlanok".

32 Az 56. zászlóalj is azon alakulatok közé tartozott, amelyek egyéves történetük alatt csaknem az egész országot végigharcolták; Kanizsától Kápolnáig, Isaszegtől Komáromig és Győrig. A zászlóalj körülbelül 13 ütközetben és csatában vett részt; s bizony kicsit szerencsétlen zászlóalj volt. Hiszen első ütközete, a kápolnai, vesztes összecsapás volt; az utolsó ütközetben, az augusztus 3-iban pedig szinte alig vett részt. Nagy fegyvertényei jobbára vesztett csatákhoz, Kápolnához, Zsigárdhoz és Peredhez kapcsolódnak. Mégis elmondhatjuk, hogy a zászlóalj mindvégig hű marad ahhoz az eskühöz, amelyet 1849. február 26-án Kál községben az új zászlóra tett; s hogy sem tettleg, sem lélekben nem hagyta soha cserben „a kápolnai zászlót". Megóvta azt Kápolnánál és Királyrévnél egyaránt, s amikor a fegyver mellé a zászlót is le kellett volna tenni, a zászlóalj tagjai inkább darabokra szaggatták, és saját testükre rejtve, hazavitték, mintsem hogy az ellenség kezébe adják harc nélkül azt, amit az fegyverrel sem tudott soha megszerezni. Rövidítések jegyzéke Lásd a 47. zászlóalj történeténél! (180. oldal.)