A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

ezért elhatározta, hogy megkerüli a sáncvonalat. Ezért tizennégy zászlóaljból, öt ütegből és nyolc és fél huszárszázadból összesen öt hadoszlopot állított fel. Az 1., Assermann ezredes parancsnoksága alá adott hadoszlopot a 25. (727 fő), a 48. (821 fő), az 56. (802 fő) és a 103. (korábban 2. gyalogezred 3. zászlóalja) zászlóalj (június 27-án 923 fő), négy század a 6. (Württembeg) huszárezredből (kb. 480 fő), egy hatfontos lovasüteg (június 27-én 141 fő, hat löveg) alkotta. Ennek a hadoszlopnak az volt a feladata, hogy Almáson, Tömördön és Nagyigmándon át Ácsra vonuljon, megkerülje az ellenség ostromvonalait, s elvágja az ellenség visszavonulásának útját. A 2. és 3. hadoszlopoknak Mocsáról kellett kivetniük az ellenséget, majd Csém felé tartva, oldalba támadni a cs. kir. csapatokat. A 4. hadoszlopnak Herkálypuszta, az 5. hadoszlopnak Ács felé kellett tartani, s ott foglalkoztatni az ellenséget mindaddig, amíg az alkalmas pillanat el nem érkezik, tehát meg nem jelenik a bekerítő oszlop, s akkor szuronyrohammal kivetni az ellenséget a sáncokból. Asserman oszlopa este 9-kor indult el. Almáson megütközött egy kisebb cs. kir. különítménnyel. A különítményt visszaszorította Esztergom irányába, majd folytatta útját Tömörd felé. Horváth Mihály szerint az 56. zászlóalj a helyi vendéglőben foglyul ejtett egy cs. kir. tisztet; Tóth Károly szerint nem kerültek tűzbe, mert a velük szembenálló cs. kir. gyalogos osztály a huszárok által túlszárnyalva, harc nélkül megadta magát. A hadoszlop augusztus 3-án reggel 9-kor elérte Tömördöt. Asserman erről értesítette a 2. és 3. hadoszlopokat, mire azok megtámadták és bevették Mocsát. Mocsáról Klapka továbbküldte Assermant Nagyigmánd felé; ő maga pedig a másik két hadoszloppal Csém felé indult. Az itteni sáncokat már kiürítve találta, mire továbbvonult Ács felé. Az itteni sáncokból a 4., Bátori Sulcz Bódog alezredes vezette hadoszlop már kiűzte az ellenséget. Klapka arra számított, hogy Asserman hadoszlopa nemsokára feltűnik a cs. kir. csapatok hátában; azonban attól is tartania kellett, hogy ha túl sokáig vár, a bekerítő hadművelet sikertelen marad, s az ostromsereg nagyobb veszteségek nélkül visszavonhatja erőit. Ezért délután öt óra körül általános támadást parancsolt. Noha a bekerítés nem volt teljes, a győzelem így is óriási volt. A támadás megkezdése után nem sokkal megérkezett Asserman lovassága, amely így már csak az ellenség üldözésében vehetett részt. Asserman gyalogsága nem vett részt a fényes győzelmet hozó ütközetben. A cs. kir. csapatok összetorlódtak a lovadi hídnál, s így több százan estek közülük az üldözők fogságába. A cs. kir. csapatok teljes vesztesége kb. 1500 fő, 30 ágyú, többezer lőfegyver és nagy mennyiségő lőszer és élelem volt. Komárom teljes egészében felszabadult az ostromzár alól. Az ütközet után Asserman különítménye a Lovad és Ács közötti magaslatokon foglalt állást. Augusztus 4-én Klapka intézkedett egy három hadosztályból és egy különítményből álló mozgó hadtest felállításáról. Az egyik hadosztály parancsnokává Rakovszky alezredest nevezte ki. E hadosztályt a 25., 48. 56. és 114. (korábban 39. gyalogezredi 1. zászlóalj) zászlóaljak, egy hatfontos lovasüteg és két század a 6. (Württemberg) huszárezredből alkották. Ezt és a Kosztolányi és Esterházy által vezetett hadosztályokat indította útnak auguszus 5-én Győr elfoglalására. A Mednyánszky őrnagy parancsnoksága alatti hadoszlopot Klapka Veszprémbe küldte.