A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

sairól. A II. hadtest feladata az lett volna, hogy GönyűrŐl Koroncóra vonuljon, s ott tartsa fenn az összeköttetést a Győrt védő VII. hadtest és a Rába és a Marcal vonalát fedező Kmety-hadosztály között.

27 Két hét Komárom alatt (1849. június 28—július 12.) A Központi Hadműveleti Iroda intézkedése indokolt volt, de elkésett. Haynau főserege június 27—28-án támadásba lendült, elvágta egymástól Kmety hadosztályát és a Poeltenberg vezette VII. hadtestet, majd megtámadta Győrt. A csatatérre érkező Görgei már csak a visszavonulást rendelhette el Komárom felé. Június 29-én a II. hadtest Ácsra, 30-án pedig a Duna jobb partján lévő elsáncolt táborba vonult. A napok július 2-ig itt teltek; a honvédek a sáncok erősítésén dolgoztak és fegyvergyakorlatokat tartottak. Július 1-én a II. hadtest azt az utasítást kapta, hogy keljen át a Dunán, s a bal parti Nádor-vonal és a Vág között foglaljon állást. Nem tudni, hogy ezt az intézkedést végrehajtották-e; de a másnapi, július 2-i ütközetben a II. hadtest nagyobb része nem volt ott. Július 2-án ugyanis Haynau csapatai megtámadták a Duna jobb partján lévő elsáncolt tábort. A cs. kir. gyalogság Reischach-dandára elfoglalta a monostori sáncokat, és visszavonulásra kényszerítette a VIII. hadtest itt állomásozó zászlóaljait. Görgei erre az Üjszőnynél tartalékban álló II. hadtest egy részét vetette harcba. A Rakovszky őrnagy vezette 48. zászlóalj és a 39. gyalogezred 1. zászlóalja megállította az ellenség előnyomulását, visszavette a sáncokat. A rohamban állítólag részt vett még a 63. és az 56. zászlóalj is. Tóth Károly és Horváth Mihály szerint Görgei megkérdezte Pirovits Károly századostól, „Van-e bátorság?", mire Pirovits igennel válaszolt. Az 56. zászlóalj is a Concó patakig űzte az ellenséget, majd az ácsi erdőnél keveredett harcba a cs. kir. gyalogsággal. A II. és VII. hadtestek gyalogságának köszönhetően a magyar fegyverek ezen a szárnyon is győztesek voltak, s lehetővé tették, hogy a III. hadtest egységei bevegyék Öszőnyt, s ezáltal nyitva tartsák az utat a dél felé történő elvonulásra.

28 Június 29-én ugyanis, a győri vereség hírét véve, a kormány elrendelte, hogy a magyar hadsereget ne Komáromnál, hanem a Tisza és a Maros szögében, Szeged környékén kell egyesíteni. Görgei megígérte, hogy július 3. után megkezdi a levonulást, s a július 2-i csatában kivívott előnyök ezt lehetővé is tették. Görgei azonban július 2-án súlyosan megsebesült, s a hadsereg parancsnokságát átvevő Klapka tábornoknak nem akarta személyesen levezetni a hadsereget. Megnehezítette ezt az is, hogy a kormány július 1-én egy sajnálatos tévedés folytán leváltotta Görgeit a fővezérségről, s fővezérré nevezte ki a magyar szabadságharc egyik legsikertelenebb tábornokát, Mészáros Lázárt, s mellé rendelte vezérkari főnökként a másik legsikertelenebbet, Henryk Dembinski altábornagyot. A döntés óriási felháborodást keltett a tisztikar körében, amely július 2-án meggyőződhetett arról, hogy Görgei alkalmas a fővezéri poszt betöltésére. Július 3-án a III., VII. hadtestek, a VIII. hadtest Janik-hadosztálya a Duna jobb partján erőltetett kémszemléket tartottak. A II. hadtestnek e fel-