A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

adatok ellátásához három gyalogzászlóaljat, egy huszárszázadot és egy hat­fontos üteget kellett rendelnie a Janik-hadosztály mellé. Július 4-én az 56. zászlóalj az újszőnyi táborban állomásozott. Ezen a napon Pirovits Károly százados, ideiglenes zászlóaljparancsnok hét tiszti ki­nevezést terjesztett fel a fővezérséghez. A kinevezéseket július 7-én Klapka tábornok erősítette meg. Ezen a napon, (július 4-én) Klapka elrendelte, hogy a hadtestek legyenek készültségben. A II. hadtest gyalogságának a jobbszár­nyon, Janik hadosztályának támogatására kellett felállnia. A parancs utóira­ta szerint másnap délután minden hadtestnek menetkészen kellett lennie. Július 5-én a kormány beleegyezett, hogy Görgei megtartsa a Komárom­ból levezetendő hadsereg parancsnokságát. A hadsereget az I., III. és VII. had­testek, illetve Görgey Ármin és Horváth János különítményei alkották volna. A július 5-i minisztertanács határozatai szerint az elvonulásnak a jobb par­ton egy erőltetett kémszernle után kellett történnie; azonban a hadsereget győzelem esetén is le kellett vezetni. E támadás időpontjául először július 7-ét, majd egy újabb vezérválság miatt, július 9-ét tűzték ki. A július 8-án kiadott diszpozíció szerint a levonuló hadsereghez Rakovszky alezredes veze­tése alatt egy hadosztályt kellett csatolni. E hadosztályba tartozott volna a 25., 48., 56. és 60. zászlóalj, a 39. gyalogezred 1. zászlóalja, Dullesko százados utászosztálya, a pozsonyi vadászszázad. A levonuló hadsereghez csatlakozott volna a II. hadtest teljes lovassága. A Simonyi-féle hatfontos gyalogüteget a III. hadtesthez csatolták volna; a két löveggel megerősítendő 1. hatfontos gyalogüteg, a 2. tizenkétfontos és a 2. háromfontos gyalogütegek szintén a Rakovszky-féle hadosztályhoz csatlakoztak volna. A II. hadtest csapatait Ká­szonyi vezette volna; a többi csapatot beosztották volna a komáromi várőr­ségbe. A július 9-re kitűzött támadás ismét elmaradt; az újabb támadás idő­pontjául július 11-ét tűzték ki. A Kászonyi által vezényelt kombinált had­osztály feladata az volt, hogy Janik hadosztályával együtt, Asserman ezredes parancsnoksága alatt reggel fél 8-kor nyomuljon elő Ács irányába, s nyomja ki az ellenséget az erdőből, majd szorítsa azt vissza a Concó-patakig. Az Asserman vezette csapatok másnap eleget is tettek e feladatnak. Horváth Mihály szerint „zeneszóval", Tóth Károly pontosabb adata szerint az Egressy Béni katonazenekara által játszott Rákóczi-induló hangjai mellett indultak rohamra, s így szorították vissza a cs. kir. Schneider-gyalogdandárt. Horváth szerint „úgy összekeveredtünk a császáriakkal, hogy alig bírtunk egymás karjaiból kibontakozni"; emellett sok gránátost fogtak el. Tóth Ká­roly szerint megrohantak egy ellenséges üteget is. A zászlóalj vesztesége — szerinte — hatvanöt fő volt, köztük Schwarzkopf Antal hadnagy. A sikertelen áttörési kísérlet után a Görgei vezette I., III. és VII. had­testek, meg Görgey Ármin őrnagy különítménye megkezdte elvonulását Ko­máromból. A július 8-án felállított kombinált hadosztály azonban Komárom­ban maradt, a II. hadtest többi csapataival együtt. 29

Next

/
Thumbnails
Contents