A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

részének segítségével visszavetette. A II. hadtest átkelése után a hidat szét­szedték, s a II. hadtest Gutára vonult vissza. Június 22-én itt csatlakoztak hozzá azon zászlóaljak is, amelyek a III. hadtest oldalán küzdöttek Perednél és Zsigárdnál, s a visszavonulás közben eltévesztették az utat, s nem vonul­tak át a negyedi hídon, hanem az érsekújvári Duna és a Vág könyökébe szorultak vissza. E zászlóaljakat Görgei csónakokon szállíttatta át Gutára. 26 A II. hadtest teljes veszteségét a június 16-i és 20—21-i ütközetekben Kászonyi ezredes június 24-i jelentésében 2602 főre tette. A június 11-i és 24-i harcrend számai közötti különbség ennél 20 fővel nagyobb veszteséget mutat. Június 30-án azonban Kászonyi már azt jelentette, hogy a két ütkö­zetben eltűntek közül 400 fő már visszatért a hadtesthez. Ez azt jelenti, hogy a hadtest 2222 főt veszített június 11. óta. A veszteség jelentős, ha belegon­dolunk, hogy a peredi csatában résztvevő III. hadtest összvesztesége 524 fő volt. A II. hadtest június 24-én 5925 főt és 37 löveget számlált; Ugyanakkor a hadtesten belül megszűnt a dandárbeosztás, s így az 56. zászlóalj Horváth Pál őrnagy hadosztályába került. E hadosztályba tartozott még a 49. (401 fő), a 60. (390), a 61. (476 fő), a 63. (299 fő) zászlóalj, egy háromfontos (128 fő, 7 löveg) és egy hatfontos (153 fő, 8 löveg) gyalogüteg. Az 56. zászlóalj teljes vesztesége a Vág-menti ellentámadási kísérletben 370 fő volt; a zászlóalj jú­nius 24-én 423 főt számlált. A zászlóaljnál nagyobb vesztesége csak a 60. zászlóaljnak volt (371 fő). A veszteségek arányait tekintve is ez a két zász­lóalj szenvedte a legnagyobb veszteséget; eredeti létszámuk közel felét. Ha­sonló veszteségei csak a 63. zászlóaljnak voltak; igaz, ez utóbbi csak a június J20—21-i ütközetben vett részt, s így olvadt le az eredeti létszám közel 54%-ára. A Gutára visszavonult hadtest tisztjei június 23-án innen intéztek tisz­telgő iratot leváltott hadtestparancsnokukhoz, Asbóth ezredeshez. Érdekes­ségként megjegyzendő, hogy a gyalogságból csupán a 39. gyalogezred 1. zász­lóalja és az 56. zászlóalj nevében nem írta alá senki az okmányt. A hadtest főhadiszállása június 26-ig Gután volt; Puszta-Aszódot és Kő­szegfalvát erős, vegyes összetételű különítmények tartották megszállva. Ká­szonyi a Vág-Duna bal partján előőrsöket küldött ki Szemő irányába; a had­test jobbszárnya a III., balszárnya a VIII. hadtesttel állott összeköttetésben. A zászlóaljak a veszteségek felmérésével, fegyvergyakorlatokkal, a ruházat és a felszerelés javításával töltötték idejüket. A Központi Hadműveleti Iroda június 26-án utasította Kászonyit, hogy aznap a hadtest a főzés után Gutáról Érsekújvárra vonuljon; s másnap ott vegye át a Vág-mentének figyelését, összeköttetésben a III. hadtesttel; s küldjön ki erős előőrsöket Negyed és Farkasd irányába. Ugyanakkor egy gyalogzászlóalj, egy század huszár és két löveg maradjon Gután, s tartsa fenn az összeköttetést a VIII. hadtest Szilasnál, Ekecsnél és Nagymegyernél állomásozó különítményeivel. Június 27-én az Iroda Komáromba rendelte a hadtestet, s táborhelyül a Vág torkolatát jelölte ki. Ez meg is történt; mert az Iroda 28-án már a Duna jobb parti Gönyűbe utasította a hadtestet. Ezt az utasítást az magyarázta, hogy az Iroda ekkor már egyre pontosabb hírekkel rendelkezett a cs. kir. fősereg Győr térségében létrehozott csapatösszevoná-

Next

/
Thumbnails
Contents