A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

osztály Királyrév előtt állomásozott. Ennek alapján tehát bizonyosnak vehetjük, hogy a peredi csata második napján az 56. zászlóalj Királyrév védelmében vett részt. Tóth Károly szerint reggel 10 órától délután 2 óráig egyedül az 56. zászlóalj védelmezte Királyrévet a Theissing-dandár ellen. Miután Alsószeliből visszavonultak, a cs. kir. tüzérség tüze elől egészen Királyrév déli oldalához hátráltak. A cs. kir. gyalogság beavatkozása előtt az említett két század huszár rohamra indult, de amint a cs. kir. tüzérség tüzébe kerültek, „hullani kezdtek lovaikról és futásnak eredtek". Ezt követően a cs. kir. gyalogság indult rohamra. Egy gránátos zászlóalj nyomult be a faluba, s egészen a templomig haladt előre. Itt azonban az 56. zászlóalj fél századának sortüze megállította a gránátosokat, sőt, állítólag a zászlóalj parancsnoka is lebukott lováról. Tóth Károly szerint Mátics Péter tizedes golyója terítette le. Ekkor azonban megérkezett a cs. kir. tüzérség egy lövege, s kartácstűzzel szorította vissza a honvédeket a faluból. Az 56. zászlóalj is csak a községen kívül szedhette rendbe magát. Görgei észrevette, hogy a cs. kir. csapatok támadása Királyrévet, s ezáltal a II. és III. hadtestek visszavonulási vonalát is fenyegeti. Ezért a II. hadtest lovashadosztályát Theissing dandára ellen küldte, s felszólította Kászonyi ezredest, a II. hadtest parancsnokát, hogy egyik gyaloghadosztályával és ennek tüzérségével tegyen egy oldalmozdulatot Királyrév irányába. Még mielőtt ez megtörtént volna, Görgei azt a jelentést kapta, hogy Királyrév a cs. kir. csapatok kezébe került. Ezért Rakovszky őrnagyot két zászlóaljjal Királyrév visszafoglalására küldte. E zászlóaljak között volt a 48., a 63. zászlóalj és a 39. gyalogezred 1. zászlóalja. Az első rohamok sikertelenek maradtak; a magyar gyalogság a Királyrév előtti kukoricásokba menekült, s Rakovszky őrnagy, Kempelen Károly és Nedbál Ignác századosok hiába próbálták meg azt rendezni. Ekkor érkezett a helyszínre Görgei és kísérete. A fővezér, szokása szerint táborkarával körbekerítette a kukoricást, s így gyűjtötte össze a felbomlott zászlóaljakat, majd újabb rohamot indíttatott. Rakovszky három zászlóaljjal, köztük az 56. zászlóaljjal délről és délnyugatról rohanta meg a falut; a 39. gyalogezred 1. zászlóalja pedig nyugatról hatolt be a községbe. A roham sikerült, de nagy véráldozatot követelt mindkét részről. A kovácsműhelyben Tóth Károly szerint tizenhat, Horváth Mihály szerint tizennyolc gránátos feküdt holtan; hasonlóan nagy volt a cs. kir. csapatok vesztesége az iskolaépületben is. A faluból kiűzött cs. kir. csapatok részben a Dudvágon túlra, részben Alsószeli irányába menekültek. Görgei ekkor az egész arcvonalon támadásba akart kezdeni; ám csakhamar azt az értesítést kapta Leiningen-Westerburg Károly ezredestől, akit az előző napon leváltott Knézic helyébe a III. hadtest parancsnokává nevezett ki, hogy a vele szembenálló cs. kir. és orosz csapatok túlszárnyalták jobbszárnyát, s ezért kénytelen feladni Zsigárdot, és megkezdeni a visszavonulást Farkasd felé. Görgei ezután értelmetlennek látta a további támadást, s a II. hadtest arcvonalán is elrendelte a visszavonulást. A visszavonulás teljes rendben folyt. A visszavonulást ugyan némileg veszélyeztette, hogy a csallóközi cs. kir. erők Puszta-Aszódon megtámadták a VIII. hadtest oda vezényelt különítményét, s megkísérelték kezükbe kaparintani a Seregakol és Puszta-Aszód közötti hidat; de Klapka ezt a támadást a II. hadtest egy