A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

nem került tűzbe. Zsigárd bevétele után Asbóth az ellenséget Alsószeli és Pered felé űzte. Az Alsószeli felé visszavonulókat állítólag Kisfaludy dandára üldözte; Asbóth azonban a 25. és 54. zászlóaljakat szerepelteti itt; ezek viszont Coliig őrnagy dandáréban szolgáltak. Asbóth leírása szerint először arcban és oldalról támadta meg Peredet, majd amikor ez nem sikerült, támadásra küldte az 56. zászlóaljat és a 39. gyalogezred 1. zászlóalját is; ő maga pedig a 63. zászlóalj lobogóját kezébe kapva vezette rohamra katonáit, így aztán sikerült bevennie Peredet, már csak azért is, mert közben megérkezett Rakovszky Samu bekerítő oszlopa is. Pered bevétele kétségkívül jelentős eredmény volt; annál is inkább, mert a

1

II, hadtest egyedül érte el. A község bevétele azonban Asbóth hadtestparancsnoki beosztásába került. Görgei Artúr és István könyveikben ezt többféleképpen is indokolják; azzal, hogy Asbóth nem vallotta be három ágyújának elvesztését Zsigárdnál június 16-án; hogy előbb erőltette Pered bevételét, majd pedig túl gyengéden próbálta meg rendezni visszavonuló zászlóaljait; ezek az indokok azonban meglehetősen gyenge lábon állanak. Asbóth kitüntette magát június 16-án, s a 20-i nap sikerei kétségkívül az ő érdemének tudhatók be. Valószínű, hogy Asbóth leváltásának indoka Görgei részéről az volt, hogy az ezredes Pered első, sikertelen megrohanása után Görgei jelenlétében túlzottan hátravonta a megfutott, s Görgei és tisztikara által már rendezett 63. zászlóaljat; ez azonban nem volt igazán alapos ok. Mindenestre, Görgei június 20-án megfosztotta Asbóthot a hadtestparancsnokságtól; helyébe Kászonyi József ezredest nevezte ki. Asbóth leváltásán felháborodva benyújtotta lemondását Szekulits ezredes, s a dandárparancsnokok közül Kisfaludy, Csúzy, Szabó Gyallay és Coliig. Szabadságot kért Meszéna alezredes, a hadtest vezérkari főnöke is. Görgei szándéka az volt, hogy másnap az időközben beérkezett III. hadtesttel Sellyén át Galánta felé nyomul előre, s ezalatt a II. i hadtest Alsószeli és Deáki között fedezi a III. hadtest oldalát. Azonban még aznap este híreket kapott arról, hogy Klapka Nyárasdnál ütközetet veszített, illetve hogy az orosz segédcsapatok Diószegre érkeztek, s másnap a harctéren lehetnek. Ezért elhatározta, hogy védelmi állásban várja be az ellenség támadását. Mindazonáltal abban reménykedett, hogy az I. hadtest Szerednél kierőszakolja a Vágón történő átkelést, s ezáltal lehetővé teszi a támadó fellépést. Ezért úgy intézkedett, hogy ha a magyar hadsereg támadna, a II. hadtest csak akkor hagyja el az Alsószeli és Deáki közötti felállítást, amikor a III. már Sellyén túl jár. Azonban Királyrévet és Alsószelit ezalatt is megszállva kell tartania. Az 56. zászlóalj a csata végén — Tóth Károly szerint — Sellyében éjszakázott. Sellyét azonban — tudomásunk szerint — nem szállták meg a magyar csapatok; Tóth valószínűleg összetévesztette azt Alsószelivel, ami a régi katonai térképeken Alsószéllyként szerepel. Erre mutat az is, hogy emlékezése szerint a hajnali ellenséges támadás elől a zászlóalj Királyrévre vonult vissza; márpedig tudjuk, hogy az Alsószeliben állomásozó, s előőrseit Felsőszeliig kitoló II. hadtestbeli különítmény valóban ezt tette, Horváth Mihály emlékezése szerint Peredre vonultak vissza; azonban szintén ő írja le azt, hogy a faluban a 16. (Károlyi) huszárezred lovasait találták; márpedig — Görgei emlékirata szerint — ez a, Klapka tábornok által küldött huszár-