A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

Buda ostroma Az 56. zászlóalj honvédéi a gellérthegyi csillagvizsgáló melletti ágyúütegeknél tettek szolgálatokat, ők szállították el a gellérthegyi csillagvizsgálóból a műszereket. Innen nézték Pest egymást követő bombázásait is. A zászlóalj hétköznapjairól keveset tudunk; május 14-én Aulich napiparancsban engedélyezte, hogy Ujházy Farkas 56. zászlóalji százados rangszámot cseréljen Varga Imre 49. zászlóalji századossal. Ezen a napon az 56. zászlóalj adta a harckészültséget. Május 17-ről 18-ra virradó éjszaka a zászlóalj is részt vett a rés ellen indított támadásban. A II. hadtest csapatainak a nádori kertek felől kellett megrohamoznia a falakat. A zászlóalj állítólag az elsők között rohamozott; szerepéről azonban semmi közelebbit nem tudunk. Május 19-én a 6. század ágyúőrséget adott a Csepel-szigeten, a többi század pedig riadókészültségben volt. Ezen a napon Kisfaludy utasította a századparancsnokokat, ügyeljenek arra, hogy századaik mindig egy helyen tartózkodjanak. Május 20-án Görgei kiadta az utasítást a vár megrohanására. Az utasítás lényege az volt, hogy az éjjeli rohammal járó zűrzavarokat elkerülendő, a rohamot a hajnali órákban kell megkezdeni, de úgy, hogy a megelőző éjszakán kis különítmények állandóan nyugtalanítsák az ellenséget, fedezve ezzel a rohamoszlopoknak a falak közelébe nyomulását. A II. hadtest azt a feladatot kapta, hogy Pestről két zászlóaljat vonva magához, a nádori kertek és a déli várkapu irányába rohamozzon. A hadtest rohamoszlopának a Grosz-féle házon vágott résen keresztül kellett behatolnia a várkertbe, majd onnan megrohanni a Pest irányába állást foglaló üteget. A többieknek a várpalotába vezető kis lépcsőn kellett felhatolniuk, hogy még annak eltorlaszolása előtt behatolhassanak a várpalotába. Az elsőként behatolók „éppen úgy tekintendők, mint azon vitézek, kik valamely más pontos jutnak fel, mint legelsők a vár falára". A feladat az, hogy a várpalotába befészkelve mindaddig tartsák magukat, amíg bajtársaik csatlakoznak hozzájuk, majd pedig hozzá kellett látniuk a várpalota megtisztításához. A gyülekező és a felvonulás idején a magyar ostromtüzérség folyamatosan lőtte tovább a várat. Egy röviden célzott bomba az 56. zászlóalj előtt zuhant le az utca kövezetére; a zászlóalj legénysége azonnal hasra vágta magát, s így — Tóth Károly szerint — a szétrobbanó hatvanfontos lövedék senkit sem sebesített meg. A II. hadtest zászlóaljai közül a 25. és 48. zászlóalj a várkaputól balra rohamozott; mellettük állott az 56. zászlóalj és a 39. gyalogezred 1. zászlóalja. A nádori kerteken át pedig a 61., a 63., és a 49. zászlóalj tört fel a várba. A zászlóaljnak az ostromban játszott szerepéről Horváth Mihály csak felületes benyomásait örökítette meg: „...honvédeink a lajtorjákkal négykézlábon másztak fel, mindenik mellett 16—20 honvéd állván töltött fegyverekkel, oly célból, hogy mindazt agyonlövik, kik a lajtorjákat a vár falaira fölhelyezni nem engedik." Ezt követően a zászlóalj „bár tetemes áldozattal s rendkívüli erőfeszítéssel", de végrehajtotta feladatát. Tóth Károly beszámolója szerint a zászlóaljra leírhatatlan hatással volt az a pillanat, amikor a