A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

malomig nyomta vissza. A cs. kir. csapatok itt gyalogságot és röppentyűket vontak magukhoz, majd megtámadták Kisfaludy különítményét. Kisfaludy erre előző állásába vonta vissza csapatait; az ütközetben magyar részről senki sem sebesült meg. Ezzel egy időben a II. hadtest főereje és Asbóth hadosztálya is előnyomult, majd rövid küzdelem és a cs. kir. csapatok felfejlődése után visszavonult előző állásaiba. Ez volt az utolsó összecsapás Pest előterében. Április 23-ról 24-re virradó éjszaka a cs. kir. főerők kiürítették Budapestet, de a budai várban maradt egy közel 5000 főnyi várőrség Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy vezetésével. Az 56. zászlóalj a rákosmezei „sűrű csatározások és ütközetekben — Tóth Károly szerint — „kevesebb embert vesztett, mint amennyi a szabad ég alatt felállított kerepesi sátor-kórházakban vérhasban elnyomorodott". Ennek oka az volt, hogy az isaszegi csata után Gödöllőn „Húsvéti kalács gyanánt — olyan bogárszínű ragadós kenyérfélét" kaptak, „amit a csizmadia szótár szerint csiriznek neveznek". De Pest előtt a zászlóalj igazán jól élt, mert Pest kiürítése után a pesti lakosok naponta rengeteg, jobbnál-jobb ételt hordtak ki a honvédeknek. A zászlóalj még újabb fehérneműhöz is jutott, mintha — ahogy Tóth Károly írja — a pesti éltesebb matrónák „tudták volna, hogy a honvédeknek olyan helyeken is kellett táborozni, ahol azelőtt Jellachich határőrei tanyáztak"; tehát ahol módjuk volt tetvet szerezni. A zászlóaljnak az egyes ütközetekben elszenvedett veszteségét nem ismerjük. Ha a március 21-i 1143 fős létszámot vesszük alapul, a zászlóalj vesztesége április 24-ig összesen 142 fő volt; ha a március 20-i 1225 főt, akkor 224 fő. Egy datálatlan, de az április 24-i adatokat tükröző harcrend szerint Kisfaludy 56. zászlóalja továbbra is Mihályi őrnagy dandáréban, Szekulits hadosztályában szolgált 1001 fővel; a 61. honvédzászlóalj után ez volt a Pest előtt álló erők legnagyobb létszámú zászlóalja. A Mihályi-dandárban szolgált még a 25. zászlóalj (770 fő), a második Bocskai-zászlóalj, a későbbi második 52. zászlóalj (479 fő) és Mezei százados 10. számú hatfontos gyalogütege is. (140 fő, 6 löveg). A két nappal későbbi harcrendben az 56. zászlóalj 997, a 25. 725 fővel szerepel. Mivel közben nem került sor fegyveres összecsapásra, a veszteséget valószínűleg el vezénylések és betegségek okozhatták. Április 25-én Aulich a Ludoviceum (a Ludovika Aakadémia 1836-ban befejezett épülete) és a városi erdő közötti területen állította fel csapatait, a Kerepesre vezető út két oldalán. Április 29-én a főparancsnokság Komáromból utasította a tábornokot, hogy május 3-án kezdjen hozzá a Dunának Adonynál történő áthidalásához, hogy a Duna jobb partjára serege egy részével átkelve, tartsa sakkban a Székesfehérvár sejtett ellenséges erőket. Emellett ütegeivel szállja meg a Svábhegyet is. Május 2-án arra utasította Aulichot, hogy 4-ig Martonvásár térségében keljen át a Dunán, s lassan kezdje meg előnyomulását Buda felé, hogy az onnan esetleg elvonuló ellenség viszszavonulási útját elvágja. Aulich május 2-án Ercsinél két zászlóaljat csónakokon átszállíttatott a Dunán, s ezek fedezték a hídverést. Ezek egyike valószínűleg az 56. zászlóalj volt. Május 4-én Aulich hadteste megérkezett Téténybe, majd elfoglalta álláshelyét a Gellérthegy mögött, jobbszárnyával a Dunára támaszkodva, balszárnyával pedig az I, hadtesttel tartva összeköttetést.

21