A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

A csata első benyomásait Horváth Mihály örökítette meg: „Erdőségben kellett mennünk, hol szemközt több kifáradt és megrongált ágyúval találkoztunk, melyek tüzérei úgy néztek ki, mintha kéményből jöttek volna elő. Hoztak több szekéren sebesülteket is, kiknek szívreható jajgatásai nem riasztottak vissza bennünket, sőt még gyorsabb léptekkel siettünk keményen harcoló bajtársaink segélyére". A nagy sietségben az élen haladó 56. zászlóalj ellenségnek nézte a III. hadtestbe tartozó, 19. (Schwarzenberg) gyalogezred 3. zászlóalját, s sortüzet adott rájuk. A sortűz a lehető legrosszabbkor történt, hiszen a III. hadtest éppen a csatatéren megjelent Schlik-hadtest egyre erősebb támadásainak visszaverésére tett kísérletet. Görgei és Damjanich igyekeztek is elsimítani a félreértést. Damjanich dörgő hangja még a puskaropogást is túlharsogta: „Ne lőjétek agyon az én embereimet". Majd irtózatosan lehordta Kisfaludyt, aztán a kissé megzavart arcvonal rendezése után a maga közvetlen stílusában a közvetkező „rövid de velős dikciót" intézte a megszeppent 56. zászlóaljhoz: „Ti k[urafiak?]! ha rögtön meg nem rohanjátok az ellenség ágyúját és helyre nem hozzátok hibátokat, megharmadoltatlak benneteket!" Damjanich haragja érthető volt; az 56. zászlóalj tüzelésének állítólag 17 katonája esett áldozatul. Damjanich és Görgei arra számítottak, hogy Gáspár Aszódnál álló hadteste beavatkozik az ütközetbe, s hátba támadj a Schlik hadtestét. Ebben az esetben a cs. kir. hadsereg ha nem is harapófogóba, de legalábbis erős szorításba kerül, s így kényszerű visszavonulása is több veszteséggel jár. Görgei kapott is ilyen jellegű jelentést Gáspártól, ám a várva várt előnyomulás elmaradt. A Gáspár beavatkozására épített terv szerint Damjanich feladata az volt, hogy a Királyerdő északi sarkánál tartsa magát, míg Klapka és Aulich hadtesteinek délkelet-északnyugati irányú mozgással kellett volna egyre feljebb szorítaniuk a cs. kir. csapatokat. Klapka ennek a feladatnak nagyjából eleget is tett Aulich zászlóaljai segítségével. Damjanich azonban a Mihályidandár segítségével is, ha akart, sem támadhatott volna, mert Schlik olyan erős nyomást gyakorolt csapataira. Így az 56. zászlóalj szerepe is a már meglévő állások tartására korlátozódott. A zászlóalj az ütközetben csak csekély veszteséget szenvedett; Kisfaludyt azonban majdnem eltalálta egy hatfontos ágyúgolyó. Az ütközet után Kisfaludy megdicsérte katonáit; a 19. gyalogezred 3. zászlóaljának katonái azonban majdnem összeverekedtek velük az elhibázott sortűz miatt, tisztjeik azonban lecsillapították őket. A II. hadtest vezérkari főnöke, Meszéna Ferenc alezredes az ütközetről szóló hadijelentésében külön kiemelte Kisfaludy őrnagy, Pirovits és Bolemann főhadnagyok, Beisiegel János zászlóalj-segédtiszt és Kozma hadnagy példamutató bátorságát.

19 Április 7-én Görgei összpontosított támadást tervezett a cs. kir. fősereg ellen. Ennek értelmében a VII. hadtestnek Aszód és Bag, az I. és III. hadtestnek Isaszeg, a II. hadtestnek pedig a Királyerdő felől kellett volna támadnia. Az Aulich-hadtestnek a taktikai tartalék szerepe jutott volna. A tervezett támadás azonban elkésett, egyrészt mert az I. és III. hadtestek, de a II. egy része is lőszerhiányban szenvedett, s a lőszerutánpótlás a még mindig égő Királyerdőn keresztül nem történhetvén, a kerülő miatt csak késve jutott el a csapatokhoz. Emellett Windisch-Grátz, felismerve állása veszélyez-