A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

test parancsnokságát Répásy Mihály tábornok, január közepéig a tartaléksereg, majd a Hadügyminisztérium pótlóvazási osztályának főnöke vette át. Az 56. zászlóalj alárendeltségi viszonyaiban is változások következtek be. Január 29. előtt a dandár parancsnokságát Buttlertől Mihályi Károly őrnagy vette át. Ezzel egyidőben a dandár összetétele is megváltozott; a január 31-i hadosztályparancs szerint Mihályi alá tartozott a 25. (883 fő) és 56. (1181 fő) zászlóalj, Spányik Károly százados portyázó csapata (155 fő), a bécsi légió egy százada (105 fő), a 3. utászzászlóalj (760 fő) egy hatfontos (145 fő, 6 löveg) és egy 12 fontos (126 fő, 6 löveg) üteg. Dembinski utasítására — további parancs vételéig — ide osztották be a 39. (Dom Miguel) gyalogezred 1. zászlóalját is (870 fő). Dembinski altábornagy január 29-én vagy 30-án utasította Hertelendyt, hogy egy dandárt küldjön Kisújszállásra, „minthogy az újvárosi állomásnak megerősítése szükségesnek látszik". Hertelendy ezért január 31-én utasította Mihályit, hogy másnap vonuljon dandáréval Kisújszállásra; ez meg is történt, de nemcsak Mihályi dandára, hanem a Szekulits-hadosztály másik, Burdina Alajos őrnagy vezette dandára is oda tette át állomáshelyét.

11 Répásy megérkezése után ismét átszervezte a hadtestet. A február 2-án kelt harcrend szerint az 56. zászlóalj a 39. gyalogezred 1. zászlóaljával, Spányik százados portyázó csapatával és Kovácsy százados 12 fontos ütegével együtt a Burdina őrnagy vezette dandárban teljesített szolgálatot Törökszentmiklóson. A február 5-i hadtest napiparancs szerint e dandár vezérletét felgyógyulása után Patay István alezredesnek kellett átvennie. A február 7-i dandár napiparancsot már Patay írta alá. Február 11-én Répásy közölte a csapatokkal, hogy másnap Vécsey Károly tábornok hadosztályának várható megérkezése miatt a hadtest észak felé indul. A Patay vezette 4. dandárt ekkor a február 2-i harcrendben szereplő alakulatokon kívül egy század utász és az 1. (Császár) huszárezred 50 lovasa alkotta. Ezek a csapatok február 12-én délután indultak Kenderesre; de a 39. gyalogezred 1. zászlóalja Fegyverneken maradt. Február 13-án a zászlóalj Kenderesen, másnap Kunmadaroson állomásozott. 14-én Patay dandáréból, az 56. zászlóaljat, a 39. gyalogezred 1. zászlóalját, az 1. (Császár) huszárezred fél századát, 30 kun nemzetőrt és Répásy főhadnagy fél hatfontos gyalogütegét Tiszaőrsre rendelték. A dandár többi része, azaz a beregi század, az utászszázad és a 12 fontos üteg Kunmadarason maradt. Február 16-án az 56. zászlóalj már Tiszafüreden állomásozott; február 23-ig itt is maradt. Február 20-án Patay alezredes felsőbb rendeletre hivatkozva utasította a csapatok parancsnokait, hogy „teljesen a további indulásra készen tartsák csapataikat, hogy a legelső dob- vagy trombitaszóra indulhassanak". Ez a riadókészültség egészen február 23-ig tartott, amikor a dandár — Dembinski altábornagy rendeletére — Poroszlóra vonult. Február 25-én a dandár már Füzesabonyban állomásozott; azonban a parancsnokságot ezen a napon Patay helyett Mihályi őrnagy vette át felette. Másnap a dandár — Dembinski parancsára — Füzesabonyról Kálra vonult, s itt esett át a tűzkeresztségen a kétnapos kápolnai csatában.

12 Ennek elbeszélése előtt azonban még néhány szót kell szólnunk a zászlóalj tényleges szervezésének másfél hónapjáról. Hiszen a zászlóalj katonái 1848 november vége óta legfeljebb a gyors menetekben gyakorolhatták magukat; fegyvergyakorlatokat — már csak a fegyverek hiánya miatt sem —