A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

végezhettek. Ezt a szervezési folyamatot jól nyomon követhetjük a zászlóalj már többször idézett paraneskönyvéből is. Kisfaludy őrnagy január 16-án utasította a századparancsnokokat, hogy mindenkinek 60 töltést és lőkupakot osszanak ki. Parancsának végrehajtását 18-án személyesen ellenőrizte. Ugyancsak 16-án utasította a századparancsnokokat a századokban lévő számfeletti lőfegyverek, dárdák és lándzsák beszolgáltatására. Január 19-én kimutatást kért arról, hogy mennyi töltésre és lőkupakra van szükség egy-egy századnál. Emellett többször, így január 17-én, 24-én, 28-án, február 2-án is felhívta a századosok és altisztek figyelmét arra, hogy ügyeljenek mind a fegyverek és töltések, mind a honvédek ruházatának tisztán tartására. A kiképzést a fegyvergyakorlatok és a szolgálatok biztosították. A napiparancskönyvből kiderül, hogy január 18-án fegyvertöltést, fordulatokat és fegyverfogást kellett gyakorolni. Másnap ez a zászlóalj adta a Szekulits-dandárnál az ágyúfedezetet. Szekulits január 17-i napiparancsából kiderül, hogy az előző napon a rohamot gyakorolták, ahol a dandárparancsnok azt tapasztalta, „hogy a honvédek elszakadoznak, úgyhogy megálláskor nehezen lehet rendbe állíttatni"; ezért kérte a zászlóaljparancsnokokat, „hogy honvédeiket arra oktassák, hogy a rohanásnál öszvetartók legyenek, és hogy különösen a lovasságnak erélyesen ellent állhassanak, és hogy a gyakorlatnál több részekre ne oszoljanak, hogy szükség esetében hatástalanokká váljanak". Január 20-án szintén az 56. zászlóalj adta a dandárnál a készenlétet; másnap két század előőrsi szolgálatot teljesített. Január 23-án fegyvergyakorlatot tartottak, aminek eredményéről Kisfaludy napiparancsa tájékoztat: „Ámbár a fegyvergyakorlattal osztályparancsnok úr úgy én is a közhonvédek irányában igen meg voltunk elégedve, az altiszteknek nagyobb vigyázatot és szorgalmat ajánlok, miután ama történt hibák egyedül az altiszteknek tudatlanságuk és vigyázatlanságuk okozták; jövőre hanyagságukat keményen fogom büntetni." Január 24-én ismét az 56. zászlóalj adta a dandárszolgálatot. Február 1-én Szekulits másnapra céllövést rendelt el zászlóaljak számára. A céltábla elkészítésével Mihályi őrnagy az 56. zászlóaljat bízta meg. E napiparancs szerint „a fegyvergyakorlatok szintúgy, mint T[örök]sz[ent]miklóson regvei és délután folytattassanak"; tehát a zászlóaljak naponta gyakorolták a fegyverforgatást. Szekulits másnap egy újabb céltábla csináltatásáról intézkedett, hogy minél többen gyakorolhassák a céllövést. Felszólította a tiszteket, „hogy a legénséget egyenkint a töltésben és célzásban az előírt szabál szerint" tanítsák be. Azokat a fegyvereket pedig, amelyek csütörtököt mondanak, adják át a 25. zászlóalj puskaművesének. Szintén ebben a napiparancsban kérte a tiszteket, felügyeljenek arra, „hogy a legénység minden gyakorlatot tettleg megtanuljon, a rohanás a tábori kiáltásokkal történjen, ne úgy, mint azt az 56. zászlóaljnál tapasztaltam". Másnapi napiparancsában pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a tisztek ellenőrizzék a lövés után a legénység fegyverét, mert az el nem sült lőfegyverek tragédiát okozhatnak. A szolgálati rend megszilárdulására mutat, hogy az 56. zászlóalj viszonylag szabályos időközönként, február 10-én, 19-én és 25-én adott dandárszolgálatot; igaz, ehhez járult pld. február 21-én egy előőrsi szolgálat is. A zászlóalj fegyelmi helyzetével és kiképzettségével felettesei is elégedettek lehettek; február 10-én Patay megdicsérte a zászlóaljat, mert az előző napon kért