A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

hol hadosztálynak, hol dandárnak nevezte) 3000 főre tette, s szerinte ebből mindössze 1000 főnek van fegyvere. A Perczel hadjáratáról készült utólagos hadműveleti napló szerint a tábornok december 24-én utasította Szekulitsot a kanizsai pozíció elhagyására. A napló azonban — bizonyíthatóan — pontatlanul adja meg mind a hadosztály útvonalát, mind a dátumokat. Az utasítás nyilván már előbb elment, mert Szekulits hadosztálya december 25-én — Perczel jelentése szerint — már Sümegen és Tapolcán volt. Aznap írott másik jelentése szerint csak másnap, azaz 26-án kellett megérkeznie Sümegre. Perczel úgy vélte, hogy innen akár saját seregéhez vonhatja, akár — Kossuth kívánságának megfelelően — Veszprém irányába a főváros fedezésére küldheti azt. Miután azonban úgy döntött, hogy Pápa irányába kísérli meg az egyesülést a Győrt védő feldunai hadtesttel, Szekulitsnak megparancsolta, hogy Sümegen maradjon az ottani vidék védelmére. December 26-án Csontos Sándor százados Sümegről szólította fel Zala megye bizottmányát, hogy az egerszegi, lövői és kapornaki járások hátralékos újoncait Sümegre küldjék. Másnap pedig Szekulits szintén innen szólította fel Zala és Vas megyék alispánjait, hogy szervezzenek népfelkelést a betört cs. kir. csapatok ellen; s egyben közölte, hogy Sümegről Tapolcán és Nagyvázsonyon át kíván visszavonulni Veszprémbe; oda kérte a két alispán jelentéseit. Szintén ezen a napon közölte Kossuth-tal, hogy Perczel rendeletére Veszprémig vonul vissza, s onnan „vagy az ő, vagy kormányelnök úr rendeletei és a felsőbb tábor rövid idő múlva történendő csatája kimenetele szerint" vagy Budára vonul, vagy pedig továbbra is ottmarad. A feldunai hadtest és Perczel hadtestének közös, december 29-i harcrendje szerint a Szekulits-hadosztály ezen a napon Veszprém környékén táborozott. A harcrend azonban teljesen pontatlanul adja meg a hadosztály összetételét; az 56. zászlóalj nem is szerepel benne. Perczel december 31-i jelentése szerint a hadosztályhoz útközben csatlakozott a 44. (vasi), szintén fegyvertelen zászlóalj is; azonban ez és a 61. zászlóalj elváltak Szekulitstól, s Perczel december 31-én Adonyba rendelte őket. Ugyanezen a napon a Lepsényben lévő Szekulitsot is oda utasította. Perczel január 1-i jelentése szerint a 44. és 61. zászlóaljak ezen a napon már Adonyban voltak, s Szekulits is aznap volt oda érkezendő. A hadtest történetét tárgyaló utólagos hadműveleti napló szerint Szekulits hadosztálya Sárosdon, Perkátán és Dunapentelén át érte el a Dunát, átkelt a folyón, majd január 2-án már Dömsödön volt. A 44. és 61. zászlóalj azonban már Perkátán elvált a hadosztálytól, s Pestre menetelt. Ez így is történhetett, noha a dátumok körül van némi bizonytalanság. Január 4-én a hadosztály még bizonyosan Dömsödön volt, mert Kisfaludy Móric őrnagy itt terjesztett fel hat tiszti kinevezést Szekulitsnak azzal, hogy zászlóaljánál több százados és főhadnagy hiányzik. Ezért kérte Csontos Károly és Pirovits Károly főhadnagyok századosi, Beisigel János és Göhlert József hadnagyok főhadnagyi, illetve Ambrózy és Krizmanics Lajos őrmesterek hadnagyi kinevezését. Egyben kérte, hogy Gaál András főhadnagyot, aki nem jelent meg a zászlóaljnál, töröljék a tisztikar névsorából. Dömsödről Szekulits Kiskunlacházán és Soroksáron át akart csatlakozni Perczel oszlopához; ezért január 3-án este vagy 4-én reggel felszólította Kis-