A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)

HERMANN RÓBERT: AZ 56. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE (1848 OKTÓBER–1849 OKTÓBER)

kunlacháza bíráját, hogy 2500 főt számláló gyalogsága számára 5-én reggelre 500 kocsit rendeljen Soroksárig. Az utasításból az is kiderül, hogy Szekulits hadosztálya ekkor már csak két zászlóalj gyalogságból, némi huszárságból és tüzérségből állott. Szekulits hadosztályát ekkor már megelőzte a Perczel-hadtestnek szintén a főoszloptól külön haladó poggyászvonata is. Nem tudni, hogy a hadosztály valóban ezen az útvonalon indult-e meg Perczel főoszlopa felé. A hadtest utólagos hadműveleti naplója szerint Dömsödről Kunszentmiklósra, onnan Örkénybe, majd Ceglédre vonult. Tudjuk, hogy a hadtest poggyászvonata valóban ezen az útvonalon egyesült Perczel hadtestével; s elképzelhető, hogy Szekulits is ezt a hosszabb, de biztonságosabb útvonalat választotta; főleg akkor, ha értesült a január 2-i haditanács határozatáról, tehát a főváros feladásának tervéről. Tény, hogy a hadosztály január 8-án már Cegléden volt.

10 Perczel itt újjászervezte hadtestét. Január 8-án kelt „Hadi rendelkezése" szerint az 56. zászlóalj a négy dandárra tagolt hadtest 1., Szekulits alezredes vezette dandáréban szolgált, 1290 fővel a 35. (550 fő) és 60. (1200 fő) zászlóaljjal, a 9. (Miklós) huszárezred egy századával (110 fő) és egy fél hatfontos üteggel együtt (73 fő). A zászlóalj egy része azonban már ezen a napon továbbvonulhatott Szolnokba, mert Oszterhueber Péter százados innen tett jelentést a foglalójukat még meg nem kapott újoncokról, összesen 266 főről. A zászlóalj nagyobbrészt még ekkor is fegyvertelen lehetett, mert Perczel január 10-én azt jelentette az OHB-nak, hogy seregéből 2000 fő még mindig fegyvertelen. A zászlóalj a továbbiakban osztozott a Perczel-hadtest sorsában. Szolnokról előbb Törökszentmiklósra, majd Kisújszálláson át Karcagra vonult vissza. Itt, Karcagon csatlakozott Perczel hadtestéhez a 39. (Dom Miguel) gyalogezred 1. zászlóalja, amelyet Perczel még Szolnokról szólított fel erre. Perczel igen megörült ennek a zászlóaljnak, s Karcagon rögtönzött ünnepség kíséretében külön beszéddel üdvözölte őket azzal, hogy „ily bátor és edzett vitézeket" szeretett volna táborába újonc honvédéi kiképzésére. A zászlóaljból több altisztet és tisztet vezényelt át más zászlóaljakhoz; így került Horváth Mihály volt tizedes őrmesteri rangban az 56. zászlóaljhoz. Ő írja le emlékiratában, hogy amikor jelentkezett Kisfaludy őrnagynál, az „a nagyságos címet kereken visszautasítá, s azt kívánta, hogy honvéd őrnagy úrnak címezzem őt, mi reám, osztrák tempókhoz szokott katonára, igen jó benyomással volt." Perczel Karcagon január 17-én ismét átszervezte seregét; két hadosztályra (két-két dandárral) és egy utóvéd-dandárra osztotta. Az 56. zászlóalj Szekulits alezredes hadosztályába, Alexander Buttler őrnagy dandáréba került a Csúzy Pál vezette 61. (1280 fő), a Gyika Jenő őrnagy vezette 47. (1190 fő) zászlóaljjal és a Turcsányi János főhadnagy vezette hatfontos gyalogüteggel együtt (165 fő, 8 löveg). Tóth Károly szerint a zászlóaljat „néhány nap múlva a mesés gyorsasággal keletkezett debrecen—nagyváradi ruha- és fegyvertárakból teljesen felszerelték"; feljegyzései szerint a zászlóalj a szabályos vörös zsinóros barna atillából, kék nadrágból és sapkából, szürke köpenyből, bakancsból, borjúból, fekete szíjas töltény táskából álló ruházatot viselte. A legénység egy része fekete csákót kapott; a tisztek pedig köpeny helyett testhez álló, fekete prémes barna mentét viseltek. A rangjelzést a gallérokon lévő paszományon viselték. A zászlóalj fegyverzete részben gyutacsos, részben lőkupakos, huza-