A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849 - Zalai Gyűjtemény 33. (Zalaegerszeg, 1992)
HERMANN RÓBERT: A 47. HONVÉDZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE
Április 9-én az I. hadtest Csornádra vonult. Az itt kelt harcrend szerint a 47. honvédzászlóalj 840 fővel a 28. és 44. honvédzászlóaljak mellett (820 és 930 fő) egy hatfontos lovasüteggel együtt (64 fő, 8 löveg) alkotta a továbbra is Máriássy nevét viselő, de immáron Dessewffy Arisztid'ezredes vezette hadosztály Bobich-dandárát. Április 10-én Damjanich tábornok alá rendelt III. és I. hadtestek feladata az volt, hogy a Vác városát megszállva tartó Ramberg-hadosztályt megtámadja, s azt lehetőleg Balassagyarmat irányába nyomja vissza. Damjanich azonban úgy döntött, hogy inkább megpróbálja bekeríteni az ezen a napon Götz tábornok által vezényelt ellenséges hadosztályt. Ezért az I. hadtestből csak a Bobich-dandárt küldte Radon és Kósdon át a Vácról a Duna-völgyben észak felé vezető út elvágására. A dandár azonban Rád környékén eltévedt, s így Damjanich — megunván a várakozást — a III. hadtesttel arctámadásban kiszorította Vácról a cs. kir. hadosztályt, amely nagy veszteségekkel, de akadálytalanul vonult vissza Verőce felé. A 47. honvédzászlóaljnak tehát ezen a napon csak a sűrűn hulló esőből és a sárban való menetelésből jutott ki; a dicsőségben nem részesültek. A dandár eltévedésének oka állítólag maga Bobich volt, aki két század 1. (Császár) ezredbeli huszárral és egy hatfontos üteggel előrement, s magával vitte a kalauzt is, aki tudta az utat; a gyalogság három zászlóalja pedig Penc felé tévedt. Április 11-én az I. hadtest Rétságra, 12-én Nagyorosziba, 13-án Ipolyságra, 14-én Füzesgyarmatra, 15-én Alsó- és Felsőf egy vernékre, 16-án Kis- és Nagyszecsére vonult. A hadtest feladata ezután az volt, hogy ha a Káinénál vert híd elkészül, keljen át a Garamon előőrseit Alsópélre, főerejét pedig Lökre és Felsőpélre tolja elő. Április 18-án Klapka ezt meg is tette, egy különítményt pedig előreküldött Nagysallóra. Április 19-én reggel egy cs. kir. dandár kiszorította ezt a különítményt a faluból, mire Klapka — Damjanichtól támogatást kérve — megindította csapatait Nagysalló visszafoglalására. Bobich dandára ebben az ütközetben a hölvényi erdőben tartalékként állott, azonban a délutáni órákban egy újabb ellenséges dandár beérkezése és heves támadása után Bobich dandára állította meg Dipold visszavonuló katonáit. Ezt követően a Komárom várának parancsnokává kinevezett, s a seregnél egyszerű szemlélőként tartózkodó Guyon Richárd tábornok, ,.a magyarnak angol oroszlánya" állt a két dandár élére, s visszaszorította Hertzinger vezérőrnagy dandárát. Klapka emlékirata szerint ennél az ellentámadásnál ,,a 47. zászlóalj Inkey Kázmér vitéz őrnagy alatt leginkább kitüntette magát". A győzelem nagy volt; a cs. kir. sereg vesztesége közel 1000 főt számlált. A 47. honvédzászlóalj veszteségeit nem ismerjük; a csatában elesettek közül Éder József, a zászlóalj harcainak krónikása csak Poók Alajos főhadnagyot említi, akinek lábát egy 12 fontos ágyúgolyó sodorta el. 27 Április 2Ö-án az I. hadtest Jászfaluig nyomult előre, 21-én Szentpétert, 22-én pedig Komáromot érte el. Inkey Kázmér- őrnagy, a 47. honvédzászlóalj parancsnoka itt terjesztette fel századosi előléptetésre Saáry Elek főhadnagyot, főhadnagyira Szladovits Ferenc hadnagyot és Nagy József hadbírót, s a zászlóalj tábori lelkészéül Trimmer Sándor őrmestert. 1 ' '• ' ' ' '
